# 2009. szept. 8. / D
Vasárnap.
Dórika feljött hozzám és azután visszakísértem a metróval az Ecseri útig, ahol aztán fél órát kellett várni az apukájára, szóval volt időnk még együtt lenni. Ez alatt a fél óra alatt megpróbáltam kicsikarni Dből egy csókot, a végeredmény pedig egy fél csók lett. "Ezt nem így kell. Majd megtanítalak". Hahh, nagyon jófej volt:)
Hétfő.
Huszonhatodszorra beszéltük át azt a témát Dvel, hogy "milennehajárnánk"... az volt bennünk, hogy ha együtt lennénk, akkor annak egyszer vége is lenne, és nem tudom, hogy utána még ugyanúgy lehetnénk-e a barátok. A végén pedig arra jutottunk, hogy úgymond megpróbáljuk és nem gondolunk a holnapra, és ha majd nem fog menni, akkor békében elválunk és maradunk barátok.
Tökéletes terv, nem?
Utána erről beszélgettem egy nagyon jót este anyukámmal, nem is tudom, utoljára mikor beszélgettünk igazán... :$ És tök sok tanácsot adott. Hogy például a szerelemben mindig vannak kételyek, van, amikor az elején merül fel az emberben, van, hogy később... és hogy ez kialakul, meg ilyenek.
Tegnap.
Délután beszélgettem Dvel, és a gyomrom nagyon-nagyon kavargott lelki okok miatt. Utána meg folytatta ezt a kavargást és egész estig bennem volt... és aztán odamentem anyukámhoz, már nagyon készen voltam, és mondtam neki (amit amúgy már említettem neki kedden is), hogy nagyon rosszul érzem magam, bűntudatom van mert úgy érzem, átverem Dt. Hogy én máshogy szeretem meg hogy lehet, nem is annyira, mint ő. Anyukám azt mondta, hogy lehet, nem állok rá készen, talán barátoknak kéne maradnunk... és majd az idő eldönti.
Utána ezt elmondtam Dnek is. És abban állapodtunk meg, hogy oké. [: Maradunk barátok és majd... majd az idő eldönt mindent :D
Ezután pedig megszabadultam a rossz érzéstől. És olyan jóóó volt.
Azért egy kicsi még ma is van bennem... talán valami utózönge. Azt hiszem, ez idővel teljesen el fog múlni.
Borzalmas volt az a pár óra szenvedés... hogy bírtam volna ki belőle mondjuk egy hetet? Brrr.

Viszont ma olyan sok dolog történt, hogy sokkal kevesebb időm volt Dvel való kapcsolatomon őrlödnöm :D
A suliban betoppant törin egy rádiós nő... és engem meg egy lányt meg még egy fiút meginterjúvolt -.- Már egyszer volt ilyen alsóban is ugyanezzel a nővel aki amúgy jófej, gyereke a suliba jár.
Kérdezett az emberi jogokról, a fogyatékosságról, a szexuális másságról, és mindenféléről, még a végén arról is kellett beszélgetni, hogy milyenek a kajálási szokásaink :DDD
Volt pár érdekes kérdés, de gyűlölök óráról hiányozni, viszont ezzel lemaradtam a töri feléről és matekról is. Aztán meg nekem nem lett volna hatodik órám (ötödikről fél egykor csengetnek ki), mert az angolt áttettük nulladikba, és ez tiszta jó lett volna, mert átmehettem volna a zenesuliba és olvastam volna *.*, de ehelyett egyig tartott a dolog... ahh. :@
Éééés asszem megtiltom majd a szüleimnek meg a többieknek hogy meghallgassák a rádióban a dolgot, mert... ááá, utálom az ilyeneket, ráadásul nem akarom, hogy meghallgassák, amint a melegekről kérdezgetnek. Ahhpfff.
És aztán még volt zongoraórám meg egy nagyon kis rövid impro, feladta a dolgokat a tanár aztán mehettem.
Zongorából nagyon-nagyon sok feladat van és leckéből is egész sok asszem. Oáoá. Nem akarom. :( Elkezdődött az év.

És nehéz.

És fáradt vagyok.

És több befejező mondat nincs.

De.

Haha.

Nagyon vicces. -.-

Inkább szánalmas.

Vége.

Jaaaj, még valamit elfelejtettem. :D:D Pedig nagyon nagy dolog :)
Ma lett 18 a testvérem, hip hip hurrá!
Ma este adom neki az ajándékot. Már csak egy fotó hiányzik az albumból, mert egy fotóalbumot kap tőlem (asszem már írtam, mindegy :D) első 18 évének képeivel.
Meghatódott könnyek.