# 2009. szept. 27. / you've come a long way from whiskey and cocaine
Kedves elnök úr, jöjjön, sétáljunk egyet
Tegyünk úgy, mintha csak emberek lennénk, és ön nem lenne jobb nálam
Szeretnék kérdezni pár dolgot, ha tudunk őszintén beszélni

Mit érez, mikor látja a hajléktalanokat az utcán?
Kinek fohászkodik este, mielőtt elalszik?
Mit érez, mikor tükörbe néz? Büszke magára?

Hogy tud aludni, mikor a legtöbbünk sír?
Hogy tud álmodni, mikor egy anyának nincs esélye elbúcsúzni?
Hogy tudja a fejét büszkén hordani, mikor megy?
Egyáltalán a szemembe tud nézni? És mondja, miért?

Kedves elnök úr, magányos gyerek volt?
Magányos gyerek volt?

Hogy mondhatja, hogy nincs hátrahagyva egy gyerek sem?
Nem vagyunk süketek, nem vagyunk vakok
Mind ott ülnek a cellájában, míg maga a pokolba vezető utat kövezi

Milyen apa venné el saját lánya jogait?
És milyen apa gyűlölhetné a saját lányát, ha meleg lenne?
El tudom képzelni, mit mondhat a first lady
Nagy utat tett meg a whiskeytől és kokaintól

Hogy tud aludni, mikor a legtöbbünk sír?
Hogy tud álmodni, mikor egy anyának nincs esélye elbúcsúzni?
Hogy tudja a fejét büszkén hordani, mikor megy?
Egyáltalán a szemembe tud nézni?

Hadd meséljek a kemény munkáról
Minimálbér egy babával az útban
Hadd meséljek a kemény munkáról
Újraépíteni a házadat, miután a bomba tönkretette

Hadd meséljek a kemény munkáról
Ágyat építeni egy kartondobozból
Hadd meséljek a kemény munkáról, a kemény munkáról, a kemény munkáról
Nem tud semmit a kemény munkáról, a kemény munkáról, a kemény munkáról


Hogy tud aludni, mikor a legtöbbünk sír?
Hogy tudja a fejét büszkén hordani, mikor megy?
Kedves elnök úr, sosem sétálna velem, nem igaz?