# 2010. jan. 29. / IDEGES.
Miért kell egy lassan tizennégy évesnek elmondani, hogy szépen ossza be az idejét, és tervezze el, hogy "most fél órát olvasok", aztán "most elvégzem a rám bízott feladatokat"? Miért kell azt hinni, hogy emlékeztetni kell rá, hogy vacsorázzak, mert különben elfelejtem?? Miért kell azt hinni, hogy nem vagyok képes elfoglalni magam rendesen??? Miért? MIÉRT??
Rohadtul, baszottul, kurvára irritáló az, ahogy még mindig bábáskodik felettem a drága egyetlen nagyanyám. Az ő hülyeségeit leszámítva is eléggé sok dolog idegesít és tesz feszültté nap mint nap, de neki rá kell tennie egy lapáttal, hát peeersze, végülis teljesen normális, hogy úgy kezel, mint egy óvodást, abszolút nincs vele semmi baj. Komolyan, gimiben is ezt fogja csinálni? Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire vágyok már rá, hogy leszálljon rólam. Komolyan. Hihhhetetlen mód sajnálom anyukámat, hogy neki gyerekkorában ilyen kis aggódós, vigyázós, idegesítő anyukát kellett elviselni.
Tudom, hogy csak azért csinálja ezt, mert szeret, és én is szeretem, de ez nem változtat azon, hogy mennyire idegtépő az, amit csinál, aaahhhjj, ahhhhhhjjj, aaaaaaaaaaaaaajjjh, haaajjj.

Elolvasni az Elveszett cirkálót (igen, a Visszaszokás az olvasásra projekt keretében), megtanulni mindent hétfőre, ez kéne hogy legyen a mai program. Mondjuk én és a tervek, két külön világ... Ja tényleg, a zongorázás még fontosabb. Jövő hét pénteken (február 5.) félévi meghallgatás, és a Bachot még meg kell dolgozni. Work it, move that bitch crrrazy.

Ez meg kész van :DD Bárcsak nyár lenne.