# 2010. febr. 16. / fárasztókedd
Tegnap este háromnegyed tizenegykor, amint borzasztóálmosan elvonszoltam magam zuhanyozni, rádöbbentem, hogy ez így nem mehet már tovább, és változtatni kell. Mint körülbelül két hete minden hétköznap, tegnap is elcsesztem minden időmet, a végén összecsaptam minden kötelességet és azelőtt meg utána is csak gépeztem és gépeztem. Ami szar dolog. Mivelhogy például fantasztikusjó könyvet olvasok - Dan Browntól Az elveszett szimbólum -, nagyonizgalmas, de mindig ittragadok, aztán meg nem is olvasok, pedig elhatároztam, hogy a szóbelikig még legalább négy könyvet ki kell végeznem. >< Szóval ma megpróbálkozom a lehetettelen: első a tanulás meg zongora, második a szórrrakozás, aminek nemcsak a netből meg az emesenből kéne állnia... hanem a regényből is.
Amúgy meg holnapután elvileg koncerten játszom. Schumannt. Tudjátok, amiről rinyáltam, hogy nem megy még olyan biztosan... hát, fejlődni fejlődött, de nem tudom, hogy koncertképes-e még. Ma is eljátszottam a tanárnőnek, át kell még gyakorolnom ma megint, és holnap akkor végleg eldöntjük, hogy előadom-e. Én személyszerint nem annyira akarom, de akkor legalább nem kéne több koncerten játszani az évben. Nem igazán szeretem a fellépéseket, bár tudom, hogy azoktól fejlődöm a legjobban... nnna blablabla.

Amúgy ma elmaradt a hatodik óra, szóval felmentem egy órára Sz. Dórihoz egykor. Tudtam enni ingyen :D meg nagyon jól elvoltunk... istenem, hogy én mennyire szeretem a valódi Dórit és mennyire nem tetszik az a Dóri, amit az iskolában előad... mert bizony megjátssza magát, elég nagy ribancnak, sajnos. De az igazi Dóri egy nagyon okos, kedves, természetes lány. Bárcsak elfelejtené ezt a kinti jelmezét, és nem csak otthon lenne egy ilyen jó kis valaki.