# 2010. máj. 14. / So... Bye
Fél perce ment el az angoltanárom, és szinte biztos, hogy többet nem is látom, hacsak nem fogja a tesómat is tanítani, mert mostmár mindig lesz valami program péntekenként, jövőhéten szentlászlós "tojásbuli", aztán rá két hétre erdei suli, utána meg ballagás... és hát jövő tanévben meg már úgy sem kell, annyit fogok angolozni a gimiben is. Oh my God, három évig tanultam vele az angolt, hatodiktól fogva (kivéve ezt a mostani szeptembertől januárig tartó félévet, mivel ugye kinn volt Portugáliában), olyan furcsa érzés belenézni a szótáramba, annyiszor találkoztunk, és hát igaz, hogy sokszor nem tanultam meg túl becsületesen az új szavakat :D, de azért mostanában már igen, és tényleg sokat tanultam tőle, megvannak egy mappában a nyelvtanos lapok is, amiket adott, azt is előveszem majd... fú, de rossz érzés, összeszorul a szívem... :( Nem tűnt fel, hogy mennyire az életem részévé vált, és most azt kellett mondanom, hogy "I think this is the last time we met, at least for this year"... mert ugye az ember sose mondja ki, hogy örökre, még ha tudja is, hogy igen. :[
(És ballagáskor is biztos ezt fogom érezni, 10-szer súlyosabban, mert bármennyire is tisztában vagyok azzal, mennyire tökéletlen az osztályközösség, akkor is velük voltam 8 évig, rájöttem, kik számítanak igazán, és ott töltöttem éveim legnagyobb részét, azok között a falak között. De szar. :[)