# 2010. jún. 10. / Félek
Izgulok és félek a holnaptól, de tényleg. Vagyis inkább csak az első. De azt nagyon...
Fél tízre megyünk be a suliba, tízkor indul a ballagás. Mikor leérünk az első emeletre, nekem kell elmondani a tízperces műsorban a búcsúzós szöveget, utána lemegyünk az utcára, virágok szülők rokonok puszi, vissza a suliba, 12-kor indul a mi műsorunk, mi vagyunk az uccsók a három osztályból... ott először beállunk egy állóképbe, aki beszél, az meg kimozdul a közönséggel szembe. Felkonferálja a produkciót az egyik lány, utána egyenként elmondunk egy-egy versszakot a versünkből (enyém az első), után beindul a táncolás (annyira izgulok istenem, nerontsukelrontsukel), aztán megyek a zongorához, énekeljük a mátépétert, amíg megy a diavetítés, ha hamarabb vége a dalnak, mint a vetítésnek, benyomnak valami más zenét, és... ennyi. És közben 33 °C. :DDD
Hajj, nagyon parázok... de menni fog és aztán túl leszünk rajta és uhh. Jólesznajólesz.