# 2010. jún. 4. / Szarshitfaszidő
Noss, megérkeztem... :D És azt hiszem, hogy az elmúlt öt nap a legszarabb erdei iskola címre nyugodtan pályázhat mert ÚGYIS MEGNYERI. Annyira... húú, minden nap esett az eső, tényleg, kedden megállás nélkül, szerdán kisütött egy órára kábé a nap, aztán megint zuhogott, csütörtökön megint esett-elálltkicsit-esett-esett-esett, ma is pont így... hatalmas tócsák mindenhol, házsorok között bokáig ért a víz, és csak egy cipőt vittem, a tiszát, ami természetesen teljesen sáros, átázott és undorító lett, a zokninkon nejlonszatyrokkal és úgy bele a cipőbe, így közlekedtünk :D Komolyan, komikus lett a végén már. Nevetségesen szarrrr volt. Amúgy meg bent ültünk a szobában persze, közben meg mentünk reggelizni, ebédelni, vacsorázni, és voltak néha közös programok, ennyi. Csütörtökön kis séta a közeli buszmegállóhoz, távolsági busszal feljebb és onnan meg ilyen külön minibusszal fel, és egy menedékházban szenvedtünk három órát... aztán vissza ugyanígy. Teljesen depressziósok lettünk a végére. Aaaannyira jó itthon lenni, lezuhanyoztam, leültem a zongorához... istenem, de gyönyörű érzés volt megint játszani rajta, elfelejtettem, hogy is szól a pianínónk :(
Bárcsak sütött volna a nap... Fhúú, egy életre meggyűlöltem az esőt. Gyűűűlölöm. Meg a kopogásának a hangját az ólomtetőn.