# 2010. júl. 15. / Nézz rá a karórádra
Borzalmas volt, hogy mezítláb kellett végigjönnöm fél városon, és közben még hangosan sírtam is, megalázónak éreztem és lehetetlennek. Aztán rájöttem, hogy mi van, ha ez csak egy álom? Végül is ott szoktak ilyenek lenni. És hirelen eszembe jutott az a tudatos álom technika, hogy meg kell nézni az időt, mert az álmokban nem működik ez az időérzék-dolog. Ránéztem a kezemre, nem volt rajta karóra, de még így is elcsúszott ott a kép, ahol az időt kellett volna látnom, és ez rávezetett. Utána úgy éreztem, mintha szétcsúszott volna a testem, és kiúsztam az álomból. Hmm, jók az ilyen élmények.
Pénteken lemegyünk Agárdra üdülgetni, de már hétfőn vissza is jövünk, és az egészet csak azért várom egy hónapja, mert végre kihasználhatom, hogy van bicajom, de hát persze ez se jön össze, mert ha a nagy melegben mozgok, folyton elszédülök, fáj a fejem, hányingerem lesz, szóval... puhapöcs vagyok én. Még az úszáskor is ez volt. Meg, a tesóm belelépett egy szögbe -.-, úgyhogy nem nagyon fog tudni velem jönni. És az valahogy nem nyugtat meg, ha anyukám mondja, hogy majd kikölcsönöz ő és jön velem, eh eh.
Délután elkísérjük Eszterrel Dórikát fogszabályzásra, az Eszterrel való találka amúgy elvileg hétfőn lett volna, aztán nem lehet inkább kedden? aztán nem, nem lehet inkább szerdán? aztán nem, nem lehetne inkább csütörtökön? De csütörtökre már volt ez a fogszabályzása Dórikának, és ezt már megbeszéltük. Úgyhogy csak jövő héten megyünk a sugar!ba :3 Legalábbis remélemmá'.