# 2010. júl. 25. / Raise high the roof beam
Hát amúgy így tegnap visszajöttem még kettőkor a nagy baráti nyaralásból, ami nem volt olyan jó, mint amilyennek hittem, hogy lesz, de mégsem volt azért rossz. Szóval. Ilyen semmilyen. Finomakat ettünk meg jó volt a Balaton meg dumáltunk sokat meg röhögtünk de így steril volt az egész, vagy hogy mondjam. Mellesleg az anyukája nagyon akarta, hogy maradjak még szombaton velük mikor mennek Kapolcsra, de hát elvileg eleve péntek este jöttem volna haza, szóval még így is tovább maradtam, mint ahogy terveztem. Ott volt amúgy a volt osztálytársam, Liza nővére, és őt jó volt azért megismerni, annyival normálisabb, mint a húga. Tényleg okos, meg értelmes, meg minden. Liza is az persze, csak hát amilyen emberekkel lóg... mindegy.
És még tegnap délután el is mentünk a cipőmért ami időközben megjött, hát gyönyörű, csak majd kell hozzá ősszel jó nadrág is. :D Meg rövidebb cipőfűző.
Salingertől a Magasabbra a tetőt, ácsok című tényleg rövid kis"regényt" is elolvastam, hát nagyon bejön az egész, több eredeti gondolat szorult belé így 80 oldalba mint a 200 oldal Coelhóba, khm. Most meg nem tudom, mi jöjjön, még azt sem tudom, hogy komolyat akarok-e, vagy nem, a Tizenegy percet elkezdtem tegnap este, hát 35 oldal elég volt, hogy félretegyem, ezt a szájbarágós stílust... meg áá... furrra. Azért lehet, hogy egyszer még adok neki egy esélyt. Akkor itt van sok-sok Szabó Magda, meg a Wodehouse még mindig. Azért el kéne a Wodehouse-t is olvasni, de most annyira nincs kedvem könnyed dolgokhoz, hogy nagyon. Még jó, hogy két mondattal ezelőtt még azt mondtam, nem tudom, könnyedet szeretnék-e avagy sem. De jó ellentmondásba kerülni magammal. :D
Ask me anything!