# 2010. júl. 14. / Veronika Decides to Die
Bár tegnap este igazán fáradt voltam, és mikor egy körül bedőltem az ágyba, gép megy, két lámpa még mindig ég, fél perc alatt átmentem egy félálomba, de hát fel kellett kelni, kikapcsolni a gépet és le a lámpákat, és már ennyi elegendő volt ahhoz, hogy utána egy óráig ne tudjak elaludni... aztán megelégeltem a szenvedést, felkeltem, és elhatároztam, hogy elolvasom a Coelhot, mert már vagy két napja bele se néztem, nem volt kedvem a stílusosához.
Ma meg nyolckor felkeltem, magamtól, úgy látszik végre valóban elegem lett a sok alvásból, és befejeztem. Nekem alapjában véve tetszett, főleg a csattanó a végén, és bár az olvasása közben néha én is úgy éreztem, hogy ellő egypár közhelyes gondolatot, azért mégis szép történet. Az zavart kicsit, hogy nagyon sok más témára kinyúlt közben, nem tudtam mindig eldönteni, hogy mi a fő gondolatszál most, és ez általában zavar regények olvasása közben. >< De fogok még tőle olvasni, szinte biztos.
Mellesleg tegnap nem meséltem, hogy találkoztam Dórikával, aki megkapta élete első bérletét, és ezt megünnepelvén körbe-körbe járkáltunk a Váci utca és a Dunakorzó között, mikor is eszembejutott, hogy csak sétálgatunk, és nem használjuk ki a bérletét, ezért el kell mennünk a Hősök terére, ez is megvolt. :D És végre csináltunk közös képeket.