# 2010. aug. 29. / (#250) #247
Mostanában egyre gyakrabban álmodok tudatosat, legalábbis valami olyasmit. Ma éjszaka pl. sikerült rájönni, hogy csak álmodom, érdekes, mert apukám volt benne, és ő mondta, hogy ez lehet, hogy csak álom, szóval (ha Inceptionös akarok lenni) tulajdonképpen a saját projekcióm vezetett rá az igazságra. És akkor elkezdtem lebegeni, emlékszem, a régi sulim előtt voltunk a Váci utcán, szóval lebegtem fel az égbe, de közben nem mertem kinyitni teljesen a szemem, mert féltem, hogy felébredek, szóval nem volt az igazi, de ez is előrelépés. Meg mikor az ember rájön, hogy álmodik, akkor előjön ez az instabil, bizonytalan érzés, hogy bármikor kieshetek az álom egyensúlyából és felébredhetek, ezt kéne meg leküzdeni és biztossá tenni magamat, és akkor ah, azt csinálok, amit akarok. Meg mondjuk fura, mert azt olvastam, hogy érdemes egy órára ránézni, mert ugye az idő nem működik az álmunkban, de én már többször néztem álom közben órára, hogy rájöjjek, hogy a valóság-e vagy sem, és mindig mutatott valamit, szóval ez nálam nem jön be... hmm, ez az egész olyan érdekes, hogy ahh. Ilyenkor elhiszem, hogy Cobb meg Mal képes volt évtizedeket lenn lenni. :D Jajj, meg eszembejutott még az is álom közben (mikor már tudtam, hogy csak álom), hogy el kéne aludni, és bekerülni egy második szintbe, mint az Inceptionben. xD De nem sikerült.
Ezenkívül még egy olyan fura álmom is volt, amiben paranormális agyi képességeim voltak, csak úgy mondtam egy nevet vagy történést, és az megtörtént utána. Jaj, de hátborzongató volt. :D És teljesen jól felépített álom volt, mint egy film, imádom az ilyeneket, annyira izgalmasak tudnak lenni. Ebben amúgy a volt osztályomból Niki volt benne, néha annyira furcsa "álomtársai" vannak az embernek.
250. bejegyzés amúgy. Edit: én hülye kitöröltem a bejegyzések közül 3 piszkozatot, ami nem volt kinn, így minden bejegyzés elcsúszott, és ez most a 247-edik, és az, amit a 200-adiknak hittünk, az meg a 187-edik, nyáááá :D Rémes.