# 2010. aug. 14. / Álom
Brutális, hogy mostanában milyen tisztán emlékszem az álmaimra. Tegnap éjszaka például az volt, hogy a WestEnd mozijából nem csak a szokásos módon lehetett távozni, hanem egy kötélpályán át is, és azon suhantunk ki. :D De tegnap volt még az is, hogy benn ültem improvizációórán, és épp írtam valami dallamot (emlékszem, megkérdeztem, hogy lehet a-mollban is?), mire bejött a zongoratanárnőm, és valahogy rosszat mondtam, olyan hisztizős stílusban, és teljesen kiakadt, és azt mondta, hogy ő ilyen gyereket nem tanít, és kirohant, és én ott zokogtam o.O és az impros tanárnőtől meg megnyugtatást vártam volna, de ő még rátett egy lapáttal, és szidott tovább, hogy hogy mondhattam ezt meg azt... érdekes, hogy az egész álom alatt lilás-rózsaszínes villogás volt jelen, biztos Lady Gaga The Heart interlude-ja miatt :D Abban vannak ilyen fények.
No de a mai álmom túltett mindenen: azt hiszem, az Árpád hídtól indult egy villamos, amin nekem is mennem kellett, épp időben értem oda, mikor indult, és akkor ott fenn elöl álltam, és volt két lány, akik nagyon magas röptű filozofiai gondolatokat mondtak egymásnak a szerelemről meg szabadságról azt hiszem, miközben csókolgatták meg ölelgették egymást, és mindenki csak nézett maga elé, és ideges lettem, hogy ha persze két fiú lenne már rég nem élnének, itt is kijött a "jajdekönnyebbaleszbiknek" tévképzetem(?). Nos, én eléggé furcsálltam ezt az egészet, de aztán a két lány elkezdett hümmögni dallamot, két szólamban, és azon kaptam magam egyszer csak, hogy én is dúdolok egyet, és esküszöm, hogy hallottam tökjól mind három szólamot az álmomban, tök érdekes, hogy így zenéket meg lehet álmodani. Na, igen, és egyszercsak elkezdtem csettintgetni az ütéseket, de senki sem kapcsolódott be, ez lehangolt. :( De mikor a végén kifulladtam egy mély hangnál, és elnevettem magam, akkor sokan velem nevettek, szóval mégis figyeltek ránk! Aztán mikor leszálltam, már egy buszról szálltam le, és a Blahánál, szóval fura volt. o.O Ott találkoztam Zsoltival meg egy másik fiúval, aki vele volt.
Uhh, a következő álmomban pedig a házunkban egy szegényebb család olyan kiárusítást rendezett, hogy ha vittél le te is mondjuk egy cipőt, akkor azt becserélhetted egy ottani másikra. Na most, én láttam több Converse csukát is, és rohantam fel megtudni, hogy hányas is a lábam amerikai méretben, és siettem vissza, de akkor hirtelen felébredtem :( Mindig olyan rossz, mikor kiderül, hogy egy jó dolog csak álom. Ellenben, a világ egyik legkellemesebb érzése, mikor egy rémálomból felriadsz, és megkönnyebbülhetsz, hogy nem a valóság volt.
Nos, mellesleg elolvastam a Nyílt kártyákkal című krimit is, hát nem ütött sajnos elsőre, de azért érdekes volt. De olvastam már jobb Agatha Christie-t is, ez kicsit olyan... háromszor is megcsavart volt a végén, ami érthető, hisz erre szükség van, ha csak négy lehetséges gyanúsított van, de mégis. Nagyobb katarzisra számítottam a végén. Most pedig megírom a saját krimimet! :D Annyira kíváncsi vagyok, hogy azt hogy kell, meg minden. Áh.
Tegnap felhívtam drága É barátocskámat, de hát nem, nem jó, egy hónapja írt sms-ben, hogy hív, ha ráér, aztán hétfőn hívott, hogy most szombaton talán okés, de nem. MAJD TALÁN ŐSZI SZÜNETBEN. Baszki. :'D Mindegy. Hétfőn Inception ismét, Annával, annyira várom. Holnap jön a mamim. És mit olvassak? Általában havonta megállapítom, hogy egyszer újra kéne olvasni az Úr sötét anyagai-trilógiát, mert talán most már gyorsabban tudnám, és máshogy látnám az egészet. Hmm.