# 2010. aug. 22. / Gólyatábor
Fú. Na. Ez az a dolog, amire biztosan akarok majd örökre emlékezni, négy évig leszek azokkal, akiket most megismertem, tényleg fontos, hogy írjak róla, még sincs most sok kedvem... hiszen annyi dolog történt, hogy nehéz lesz leírni. Előbb leírom az eseményeket.
Ugye megérkeztünk csütörtökön (éjszaka öt órát aludtam összvissz, úgy izgultam), a vonaton sajnos már nem volt osztálytárs mellett hely, szóval ott semmi ismerkedés nem volt. Nagyon sokat kellett gyalogolni az állomástól a táborhelyig, kb. fél órát, és az első nap elég izgulós volt még. Meg lettek a hat fős csapatok, a miénk neve Hal-adás lett, mert a rajzon, aminek a darabjait összeraktuk, egy hal volt. :D Így is lett meg a hat ember kisorsolva, mindenki húzott egy puzzledarabot, és össze kellett raknunk. Az én csapatomban volt egy Zita, egy Anna (aki még tegnap elhúzott), egy Tomi, egy Bálint (Bálintból négy van az osztályban o.o), egy Zsolt (ő csak este jött), és egy Zsombor. Vagyis a Zsombor, ő volt az, akit "kinéztem" magamnak tojásbulin, hogy milyen jól néz ki:'D És bumm, egyáltalán nem volt szimpi, beszólogatott, meg önjelölt-vezetősdit játszott, mindent jobban tudott... hát, csalódás volt. Mindegy.
Az ofőnk volt, idén érettségizett osztályából voltak a vezetők, kb. ők csinálták az egészet, az ofő meg a töritanár, akik jöttek, végig a háttérben voltak. Rengeteg program volt, folyamatosan, a legemlékezetesebbek a következők voltak: amikor egy huzallal összekötözték az egész csapatot, és úgy kellett állomásról állomásra menni, miközben bármikor jöhetett a "jéghegy", az egyik vezető srác (egyik legjobb arc, Rajmi :'D), és elvághatta a kötelet. Őt kikerültük mindig, futottunk nagy nehezen előle, de azért párszor elszakadtunk persze... Meg tegnap este kellett egy előadást tartani, és megadtak szavakat, amiknek muszáj volt benne lenni (bikacsök, csontkaparó, tejfölös köcsög, mérges kalóz, villanypásztor), és a horror műfajban, hát mi mint nevek építettük ezeket a szavakat be. :D Éééés, minden programnál pontozták a csapatokat, és mi nyertünk, muhaha. Kaptunk ajándékba egy fogkefetartót, amin még egy homokóra is van, ami mutatja, hogy meddig kell még mosnod a fogad. xD Persze még rengeteg másik móka is volt, de ami még maradandó, az az éjszakai felkeltés és erőltetett menetben ki egy focipályára betűket keresni... áááhh. Rengeteg minden volt.
Úgyhogy most inkább jöjjön a lélektani része :D Élveztem. Tényleg. Szinte mindenkivel beszélgettem, és kiderült, hogy kb. mindenki normális, sőt, jófej. Persze van, akivel csak pár szót váltottam, meg olyan is, akivel egyet se, de pl. a lányok ugye... velük sokat beszélgettem, és szimpatikusak, meg szerintem én is nekik :D Öhm. És a fiúk is ezerszer értelmesebbek, mint a régebbi osztályomban, kellemes csalódás volt. Persze, fiúk maradnak, megvannak a dolgaik, amik idegesítenek, de közben nem bunkók, nem szemetek, semmi ilyen. Meg nem is nagyon sejtegetik még, csak azt mondták, hogy milyen jól össze tudtam barátkozni a lányokkal :D Ettől függetlenül végig az a paranoiás képzetem volt, hogy ha nem vagyok ott, engem buziznak. Persze ez baromság. De akkor is. Meg bevágódtam két fiúnál pluszba azzal, hogy gitározgattam ott az egyikük gitárján (ami amúgy rohadt szuper darab volt, valami hetvenezer forintos western elektroakusztikus), és ők is jó arcok.
De most, hogy hazajöttem, sőt, már a vonaton is elkezdődött az az érzés, hogy úristen, most velük leszek négy évig. Az egész tábor alatt ez nem tudatosult, nem éreztem, olyan volt, mintha összehozott volna velük a sors, jól elvoltam, de nem esett le, hogy ez több. Ők az új osztályom.
És most majd bejelölnek Facebookon (meg én is őket), és felvesznek msn-en, és be kell őket engednem, és ez, amire annyit vártam, már több, mint egy éve, ez annyira megrémiszt. Ez most fura lesz, amit leírok, de mintha most ideálisnak tűnne az az állapot, hogy benn a suliban van kivel lógnom, hazajövök, nem halok bele sose azért a tanulásba, elnetezgetek meg zongorázom magamban, vannak barátaim azért, de nem vagyok az a "minden hétvégén televan programokkal" típus... és most lehet, hogy ez tök más lesz, és ha így lesz, annak nagyon kell majd örülnöm, de mégis. Új még a gondolata egy új közösségnek. Parázok. :| Pedig most már még kevésbé kéne... hisz tudom, mire kell számítanom. Ajj.
A gólyatábor nagyon jó volt összességében azért. Rengeteget röhögtünk (volt egy csaj akiből ömlöttek az idióta viccek, a Zsuzsi :D a kedvencem a "hogy számol micimackó?" a válasz meg: mutatod az egyet a hüvelykujjaddal, a maradék néggyel meg a kettőt :'D áá ezt imádtam). Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. És ez a lényeg. ugye...