# 2010. szept. 13. / Nosztalgia
Suli után bebattyogtam (LOL) a zeneiskolába, megnézni, hogy mi másra járhatnék akkor (mert sikerült tegnap telefonon végül megtárgyalni a dolgokat az improtanárnővel - hogy valószínűleg nem fogok járni most idén, meg ilyenek, de nem is volt olyan nehéz, és ki se akadt egyáltalán), és hát sajnos az egyetlen, ami szóbajöhet (mindenféle macerás átrendezgetés nélkül), az, hogy szerdán, az öttől hatig tartó zongoraóra után még üljek be egy hattól fél nyolcig tartó zeneirodalomra... ez nagyon brutálisan hangzik, és parázok is miatta... De most megnéztem az órarendet, és jobban belegondolva még túlélhető is lenne, mert szerdáról csütörtökre ott a zeneiskolában benn megtanulhatom/csinálhatom a matekot, angolt, irodalmat, és a fizikát is, tehát mindenből tanulhatnék másnapra. Ez jól hangzik, persze ki tudja, mennyi fog összejönni belőle (mármint, hogy alvás helyett tanuljak azokban a kényelmes székekben), de hát ki lehet próbálni.
Tesióra annyira kikészít, szabályszerűen rosszul leszek minden órán, a színek villódznak, szédülök, satöbbi... Alacsony vérnyomás (?) + edzetlenség powa ;)
Többi tantárgy meg egész jó, földrajz kimondottan érdekes, töri meg tűrhető, még mindig nem Vácis szint. Erről jut eszembe, ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést írni... a zenesuliból jövet az az ötletem támadt, hogy bemegyek a volt sulimba, először haboztam, de aztán szerencsére a sulilátogatás mellett döntöttem, és... még soha nem éreztem ilyet. Valami iszonyú furcsa, de közben gyönyörű érzés volt. Rájöttem, hogy bármennyire is próbálom magammal elhitetni, hogy vége, de örökre Vácis maradok, és imádom, hogy az voltam, és rohadt jó érzés visszatérni. Ismerem minden zugát, minden teremnek ezer története van, szinte kivétel nélkül mindent tanárt imádtam benne... (: Beszéltem a volt ofőmmel, Balázs bácsi, a régi alsós tanárnőmmel, Éva nénivel(bár vele nem tudtam igazán, mert a sok icipici elsős folyamatosan rohant hozzá a munkafüzettel), a magyartanárnőmmel, Judit nénivel meg az énektanárral, Gyöngyi nénivel, meg integettem a kémiatanárnak, Ildikó néninek... és majdnem megkönnyeztem az egészet. :D Jahj.
Holnap meg színjátszós "felvételi"; ujujujj. Párisban járt az Ősz.