# 2010. szept. 23. / Végre.
Hihetetlen, hogy az előző bejegyzést tíz nappal ezelőtt írtam, olyan, mintha három napja lett volna. Ennek az újfajta leterheltségnek az egy(etlen?)ik előnye, hogy nagyon gyorsan mennek a napok.
Ma sikerült először hazaérni nem este, hanem tanulásbarát időben, mivel hétfőn benn voltam megint a volt sulimban visszavinni az ideiglenes diákot (megkaptuk az újat, hm... lehetne rosszabb is a kis fotó), meg találkoztam B. Annával és beszélgettünk az alsós tanítónéninkkel, jó volt nagyon, most megint elsős osztálya van, de azt mondta, most már várja a dolog végét, és hogy abbahagyhassa. Kedden ugye volt a színjátszó, és mivel nagyon vártam a játékot, ami csak a végén lehetett (és akkor is csak tök kevés), ezért hétre értem haza, de ezt már nagyon soknak érzem, szóval szerintem máskor tényleg maximum hatkor eljövök, mert ez még kissé brutál. Mellesleg szerepelni fog kb. minden újabb színjátszós (szóval én is ;D) az '56-os ünnepélyen, amit négyszer kell előadni négy évfolyamnak, az vicces lesz. :D Bár persze jobb lenne a Čapek-darabbal haladni...
Szerdán pedig ugye volt zongora + zeneirodalom, zeneirodalom szerencsére alvósnak tűnik, meg ott van a volt sulimból egy csaj is, aki kissé fárasztó, de azért édes alapjábanvéve. Szerdán hazafelé jövet akkora jókedvem lett valahogy, mentek a Critical Massre a biciklisek, a buszon volt egy aranyos kislány, hazafele nem vert meg senki, fuck yeah.
A mai napon meg megszereztem az év első 1-esét ;] Görög mitológiai történetekből írunk öt röpit, és ez volt az első. Aztán majd átlagolva kapunk egy nagy jegyet az egészre, de így már tuti, nem lesz meg az ötös, mivel a második, amit ma írtunk, ez is fos lett. Szóval kicsit parázok, szerintem a következő röpire fejből megtanulom az egészet, vagy nem is tudom... És kurvára nem volt fair az egész, az A-csoport nagyságrendekkel könnyebb meg alapabb kérdéseket kapott, mint a miénk. Hát... mindegy. Remélem a maradék hármat meg tudom majd írni jobban. :/
Ami viszont boldogságot okozott tegnap, és azóta örömmámorban úszok, valahányszor ránézek, az az a rajz, amit valaki szerdán reggel firkantott a tantermünkben a második sorban egy padra. Egy Zabhegyező-illusztráció, az a rész, amikor Holden meséli, hogy ő akar lenni a srácfogó a zabban, és a rajz felett meg gyönyörűen odapingálva hogy The Cather in the Rye. Bárki is csinálta, imádom. Ezt oda is írtam mellé, remélem lesz még ott órájuk és nem lesz addig lemosva, és látja. Ahh. Múlt héten meg a fizikateremben írtam az ilyen nemtommittartalmazó biszbasz doboz alján lévő műanyag részre rá, hogy "Unalmas." Valaki meg válaszolt rá: "Egyetértek!!! Én már halcsizok!" :'DD Szóval jóarc itt mindenki :D
Asszem ezek az ilyen fontos dolgok, ja meg hogy édesanyámat imádom, hogy vett nekem egy új billentyűzetet, az előzőről lejött a space billentyű, anélkül.meg.elég.nehéz.az.élet.