# 2010. dec. 30. / 2010
Jogosan merülhet fel bennetek a kérdés (ahogy tesitanárom mondaná), hogy mi a faszt fogok csinálni szilveszterkor?! Nos, természetesen több osztálytársammal megállapítottuk, hogy jó lenne együtt lenni, de hát senki sem vállalta be, hogy elrendezze a dolgot és megtartsa a bulit maguknál. Annát noszogattam, hogy mondja az apukájának, de még tegnapig sem mondta (ugyanis tegnap voltunk korizni kilencen az osztályból), úgyhogy ebből úgy érzem, hogy nagy valószínűséggel szar se lesz. Ez igen szomorú, mert szüleimet elhívták vendégségbe, anyukám egy jó barátnőjéhez, és nem tudom hány év után lehetne egyszer anyukámnak is jó szilvesztere, aminek nem akarok az útjába állni, szóval el kell majd mennem (nem is bízom már egyáltalán az annás dologban). Ott lesz ugyan még egy másik barátnő is és a lánya, Flóra (ők azok, akik Olaszországban élnek), akit én kedvelek persze, mert aranyos lány, de hát vannak emberek, akikkel jobban ellennék máshol. Jajj, de rossz. Ugorjunk is egy témát! :D
Nem emlékszem, hogy bármikor is végiggondoltam volna egy-egy év végén, hogy milyen is volt az. Igazából én amúgy is (nem tudom diáktársaim hogy vannak vele) tanévekben szoktam gondolkodni, kilenchónapsuli + három hónap nyár, így. :D
No de kétezertíz... Megírtam a felvételit, végigizgultam két hónapot, és végül felvettek a gimibe. Utolsó pár hónapban megszerettem azért az osztályom, úgy ahogy, és rossz volt elválni: olyanok voltunk, mint egy nagy, hóbortos, fura, retardált család, a sok idiótával és állattal együtt is. A nyaram eléggé... semmilyen volt, tulajdonképpen visszagondolok rá és semmi maradandó nem jut eszembe, de remélem, a következő már nem ilyen lesz. Utána megvolt augusztusban a gólyatábor, és egész jól sült el, jobban, mint amire számítottam. Az osztályomat megszerettem, de ettől még nagyon durva volt az első két hónap. A leginkább az irodalom volt sokkoló, azért angolra is sokat kellett készülni, de azt hamarabb megszoktam, mint azt, hogy folyamatosan olvassam a kötelezőket. :D De mostmár otthon érzem magam az új suliban is, és szeretek bent lenni. Persze van, hogy meginog bennem minden, leginkább a barátságokkal kapcsolatban ("biztos, hogy ő a legjobb ember nekem az osztályban? nem lehet, hogy mást kéne keresnem?"), de szerintem ez még természetes.
Nos, ha jobban belegondolok, nehéz, de szép esztendőt zártunk. Legyen 2011 ennél is sokkal-sokkal jobb *.*