# 2010. dec. 6. / Fuck
Elfáradtam. Múlt héten kamaraverseny (amúgy végül szombaton ezüstöt kaptunk), most kedden egy Iliász-részletből szövegteszt, aztán csütörtökön Oidipusz király szövegteszt, szerdán fizikaröpi, simán becsúszhat még egy angol, a fülem be van gyulladva, és azt akarja a zongoratanárom, hogy játsszak a pénteki osztálykoncerten. Bartóktól a Medvetáncot, ami rohadt nagy feladat és közben egyáltalán nincs benne még a kezemben a darab, és nem akarom még eljátszani színpadon, teljesen bizonytalan lenne. És már a holnapi színjátszóhoz sincs kedvem, pedig mostanában már szoktunk játszani (legalábbis két hete játszottunk, előző héten nem voltam, de akkor is volt játék) is... ahh, lassan megszokom, hogy most már minden hét olyan, hogy "csak ezen legyünk túl". Mert az összes tele van dogával és nehéz. Fuck high school.
És hogy még idegesebb legyek, a Tumblr egész nap el van baszva... they say they'll be black shortly... well, they're lying. Legyen már vége mindennek és jöjjön a téli szünet. Ma föci után kinn a padon míg szidtam a világot Rékának, hirtelen az tűnt fel, hogy irritál a saját hangom folyamatos felháborodott stílusa, eh... önkritika.




DÁVID / 17 / TUMBLR
Hosszú és nagy változások folyamán - mondja Buddha - van idő, amikor a világ befelé fordul,… ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek.
05/09 06/09 07/09 08/09 09/09 10/09 11/09 12/09 01/10 02/10 03/10 04/10 05/10 06/10 07/10 08/10 09/10 10/10 11/10 12/10 01/11 02/11 03/11 04/11 05/11 06/11 07/11 08/11 09/11 10/11 11/11 12/11 01/12 02/12 03/12 04/12 05/12 06/12 07/12 08/12 09/12 10/12 11/12 12/12 01/13 02/13 03/13 04/13 05/13 06/13 07/13