# 2010. dec. 28. / Insomnia and other short stories
Szenteste óta nem jelentkeztem. Nos hát, megkaptam a telefont. :') Nagyon örültem neki, tulajdonképpen két napig le se vettem róla a kezem, végül tegnap elmentem megvenni a négy gigás memóriakártyát (négyezer volt, és a neten láttam kétezer-ötszázért is, és annyit mérlegeltem, hogy most várjak-e egy hetet, míg megjelennek az olcsóbbak, de hát nem bírtam ki egyszerűen :D), és mostmár tele van zenével. Az egyetlen bökkenő még mindig az, hogy nem igazán esik jól a bal fülemnek, ha beledugom a fülest, ráadásul szerintem már egy hónapja be van dugulva, csak nem is tűnik már fel.
Aztán, anyukám egyszer szóvá tette, hogy mennyire nem tetszik neki, ahogy tizenegykor meg délben kelünk, mert elmegy vele az egész nap, és valahogy ezzel bogarat ültetett a fülembe, mert kétségbeesetten próbáltam magamat hamar elaltatni: tegnapelőtt fél tízkor ágyba bújtam, mert az álmosság egy apró szellőjét éreztem a szememen, de persze aztán teljesen kiszállt belőlem; utána éjszaka neteztem, feküdtem az ágyamban hason, háton, olvastam rengeteg Harry Pottert (ami csak jobban felpörgetett), de nem ment. Elegem lett, beállítottam újdonsült telefonomon az ébresztőórát, de ahogy az lenni szokott, nem működött reggel, és aludtam tizenegyig. Jaj, de idegesen felkeltem, anyukám persze magára vette megint, mint mindent. :D
Aztán tegnap - bár ismétcsak nem tudtam hamar elaludni - már működött az ébresztő, minden lelkierőmet összeszedtem és felkeltem negyed nyolckor. Fuhh, át-majdnemelaludvaszenvedtem a délelőttöt, de délután már könnyebb volt, estére pedig elkezdtem Dorothy Parker verseket fordítani tizenegykor (:D), és nem tudom, hogy el tudtam-e volna aludni vagy nem, de megint csak egy körül aludtam el. Kurva irritáló.
Úgyhogy megállapítottam, hogy egyszerűbb tovább aludni és későig fent lenni, minthogy ezen is túlparáztatni magamat. Elvégre szünet van. :/
Jártunk aztán nagymamáméknál (megkaptam egy Mikszáth-gyűjtemény kb. felét, és a szülinapomig a maradékot is összegyűjtik nekem, nagyon gyönyörű kiadás amúgy :)), voltak még 24-én a kismanó unokatesók is, kaptam egy rohadt finom kézi készítésű csokit, hmmmm, meg egy könyvet (Két nap a halál). Ma pedig jönnek Eszterééék! :3
Végezetül beszúrom ide azt a verset, aminek első versszakja már vagy egy éve megszületett a fejemben, de tegnap a zuhany alatt a "kölni-ölni" rímpár zsenialitásától fellendülve, sikerült még hozzáragasztanom három versszakot. Here you are!