#
2011. jan. 23. / Derossz
Le vagyok törve, mert nehéz hét fog következni. Holnap töritézé, kedden Aeneis-röpi irodalomból és csütörtökön irodalomtézé, amitől most duplán tartok, mert az utóbbi időben nagyon belehúztunk irodalomból, és annyi a sok költő meg vers, hogy teljesen összekavarodik bennem. Azt ne is említsük, hogy szerdán kémiaröpi olyan számolásokból, amiket nem is értek. Ja, és csütörtökön zongoravizsga... vagyis,
félévi meghallgatás. Bach-prelűd és Bartóktól a Medvetánc.
Csak az kompenzálja ezt a sok terhet, hogy egész héten nincs angoltanár, szóval holnap elmarad a nulladik és első *-*, szerdán filmezünk hatodik-hetedikben, csütörtökön fogorvosnál leszünk első két órán :D Tehát csak pénteken lesz megtartva rendesen, möhöhö.
Ma meg voltam Eszterrel az Operában és megnéztük a Rosszul őrzött lány című balettet. Tök jó volt. Még egy lapáttal rátett a táncmániámra! Tegnap meg láttam moziban a Social Networköt, de nem volt akkora élmény, hogy rábólinthattam és elismeréssel nyugtázhattam volna, hogy megérdemelte a Golden Globe-ot. Bár ez nagy valószínűséggel annak is betudható, hogy folyamatosan természetellenes pozitúrákba kellett hajtanom a fejem a következő sorban ülő égimeszelőnek köszönhetően, az elején volt egy kis technika baki, fájt a szemem és kicsi volt a vászon, így a felirat még kisebb, és nehéz volt felvenni a ritmusát... de ezektől eltekintve nem volt rossz. De mi a szarnak ajnározzák annyira... nehéz felfogni.
De gyűlölöm, mikor a fél vasárnap a tanulással megy el, sőt, a fél életem. Az ingereknek, amik érnek, a 80%-a az iskolával kapcsolatos, fúj, de rossz. My life basically revolves around studying and being excited about tests... great.
Három órával később...
Most úgy érzem magam, mintha egy darabot kívülről néznék, a hátamon iskolatáskával. Minden szenvedélybe és érzésbe belekóstolok (de csak az elgondolás szintjén), csak hogy a szürke valóság visszaránthasson és hamis illúziókkal tovább hitegethessem magam.
Bizonyos dolgok felemelően hatnak rám. Úgy érzem, hogy a lelkem kinyílik tőlük. De aztán rögtön szembesülök a nevetségességig rágott szorongásokkal, félelmekkel, teljesítendő feladatokkal, amik nap mint nap előjönnek.
Az agyam ilyen kusza gondolatokkal van tele, és amint az egyik elhallgat, jön egy újabb; „mindig csak az éltet, hogy túléljem a hetet” - ez például tökéletes példa egy önámító és hazug mondatra, ami már a hét első napján hamisnak fog bizonyulni.
Meg kéne tanulni leoldani magamról a nyomást. Meg kéne. Kéne. Kéne.