Ma volt a tizenegyedikesek kampányának az első napja, és imádtam! Reggel, amint beléptem, nekemtámadtak a rengeteg sütivel és magazinnal, hogy szavazzak rájuk. Minden emelet tele volt a tizenegyedikes osztályok standjaival, rengeteg kaja felhalmozva, folyamatosan tekerték a palacsintákat és kenték a kenyereket. Nem igazán kellett elmenni ebédelni. :D Osztogattak kis papírkákat, amiken dolgozatmentesítés, meg "ehetek órán", "ihatok órán", "hallgathatok zenét", meg hasonlók voltak, és ha egy tanár aláírt egy lapot, akkor fel lehetett használni az óráján (amik amúgy rövidítettek, negyven percesek). Szünetekben meg mindenféle osztálytáncok meg programok voltak. Leginkább az E-sek tetszettek, tényleg kitettek magukért.

Fizikáról ellopták hálistennek a tanárnőt :D:D:D így nem írtunk röpit, kémián csak pár kísérlet volt és tőle is kiszabadított minket a saját osztálya a végén, matek tűrhető volt, és az irodalom volt az egyetlen, ahol csöppnyi jele se látszott a tanárnőn, hogy együttérezne a diáksággal vagy ráragadna kicsit a jókedv. Annyira unszimpatikus volt a hozzállása a dologhoz, sütött róla, hogy ki nem állhatja az egész kampányt... :/ Két napra neki is lehetne lazítani...

És hát persze folyamatosan adogatták a kezünkbe a cuccokat, az én adagom: öt színes szépséges karkötő, két toll, kalózos szemeltakaró (az A-soktól :D), meg valami fonott... ööö... izé, a tolltartómra tettem szépséges cipzárkihúzónak :::D

Az egész átszellemült jókedvemet még a délutáni fejfájás és metrópótlózás és béna zongoraórai teljesítmény se tudta elbaszni, hell yeah! Holnap pedig megpróbálok a D-sektől (WooDstock a témájuk, hippik *.*) szerezni John Lennon vagy Hendrixes pólót.

Tegnap meg két tollhúzással eldöntöttem: olaszt szeretnék tanulni, és az orosz csak a második választás. Rengeteget filóztam rajta... néha úgy éreztem, iszonyúan érdekel az orosz és kíváncsi vagyok rá, máskor meg nem is értettem, mit akarok annyira rajta. Lázba hozott, amikor Regina Spektor oroszul énekelt az Aprés Moi-ban, vagy mikor rákerestem a Bolshoi Theatre-re, és ott volt oroszul is a neve, mert olyan gyönyörűek a cirill betűk.

De aztán belegondoltam a lehetőségbe, hogy jövő nyáron talán kimehetek Olaszországba az ottani ismerőseinkhez, akik iszonyú kedvesek, megismerhetek egy vadonatúj, temperamentumos nyelvet, megint lesz mibe belemélyedni a neten, és ez is annyira felcsigáz, hogy legszívesebben már holnap mennék az első olaszórámra... szóval mindkettőnek tudnák örülni, meg végülis ez nem azt jelenti, hogy többet nem tanulhatok oroszt. :D