#
2011. márc. 20. / Dóri
Sz. Dórival az előző osztályomból tulajdonképpen szeptember óta nem találkoztam vagy beszéltem többet pár mondatnál - december környékén volt egy ilyen korizás dolog, amiből nem lett semmi, meg néha-néha valahol (facebook, msn, szülinapi köszöntés) benyögte, hogy kéne találkozni, de én ebben megint csak a kötelező régi-barátok-még-mindig-szeretése motívumot láttam, és Dórit ismerve erre van is esély eléggé... de most feltette Facebookra azokat a képeket, amiket még akkor szeptemberben a Westendtetőn csináltunk, esőben, és valami kellemes emlék féleséget okozott, és nem tudom, miért ejt ez kétségbe. Talán kétségbe vonja azt a kijelentésemet, amit már hónapok óta súlykolok magamba, ha eszembejut Dóri: hogy nem hiányzik és nem maradt meg bennem semmi belőle?
Mindenesetre szívesen összefutnék vele leülni egyet valahol és elbeszélgetni, csak az a baj, hogy tudom, hogy a fele a "jaj de hiányoztál", az "annyira imádlak", a "még mindig te vagy a legjobb barátom", és a "remélem mostantól sokkal gyakrabban találkozunk" mondatokból állna. Jó lenne, ha ő is könnyedebben venné a dolgot, és szerintem a szíve mélyén (vagy talán nem is olyan mélyen) ő is tudja, hogy a mienk nem a világra szóló barátságok egyike volt, hanem pont az olyanoké, amiknek később elég évente egy-két találkozás, hogy felfrissítsék kicsit a közös emlékeket. Bár az ilyet valószínűleg nem is barátságnak hívják. Hmm.