#
2011. ápr. 21. / Awkward
Hétfőn egy szörnyen gáz angol drama sketchet kellett előadnunk a suliban délután (aminek én voltam a főszereplője, és sikerült a felét kihagynom, úgyhogy nagyon jó volt :D), ezért hétfő helyett tegnap mentem jógázni. Azért ekkor mentem, mert ilyenkor van ugyanaz az oktató, aki lenni szokott hétfőnként, de most helyettesítették, és egy középkorú nő vezette az órát... hát brutálisan. Egyik ászanára sem volt semmilyen felkészülés vagy rávezetés, rögtön a legnehezebb pózokat kellett felvenni, és ott bénáztam meg szenvedtem. A legdurvább élmény az volt, amikor ilyen A-alakú előrehajlásból fel kellett sétálni a karjaiddal és elengedni, és összefont karokkal lógatni előre a felsőtested, míg egyenesen állsz a lábaidon. Ez persze szép és jó az első tíz másodpercben, de legalább két percig kellett így maradni, és hát nem nagyon ment a belelazulás, lol. Amúgy érdekes volt megfigyelni, hogy más hogy vezeti az órákat, miket csinál, most a befejező relaxáció is kellemesebb volt és szerintem sikeresebb, mint máskor (talán mert nem aludtam be). Tényleg éreztem, ahogy elnehezül mindenem és "a hátára vesz a Föld." Bár közben a gonosz, ünneprontó, szkeptikus énem megkérdezte, hogy "nem csak bemeséled magadnak, hogy ezt érzed, hogy spirituálisnak hidd a dolgot?"
Mégis, egészen felüdülve léptem ki, végre rövidnadrág idén először, szabad voltam, salalla, míg a buszon egy undorító cigány hapek szépen mínuszba tolta a hangulati skálám. "Miért nem adod át a helyed nekik, ha látod, hogy romák?" - kérdezte, és a mellettem álló cigááányasszonyokra értette. Igazából megszoktam, hogy bunkók, de így... a megfogalmazásra elképedtem. Eldöntöttem, hogy kemény leszek, és csak nézek lefelé, de mikor megkérdezte, hogy "jól verekedsz?", akkor úgy döntöttem, nem kockáztatok. :DDDD Jahhj, budapest, te csodás.
Utána jöttem haza, merthogy itthon maradtam a tesóm rendezte házibulin. Nos, azt hiszem, újraértékelődött bennem a "kínos" jelző. Nagy hangfalakból szólt a dubstep meg hasonló hangosságok a nappaliban, egyre többen jelentek meg (végül kábé úgy tizen voltak), én meg nem tudom, hogy lehettem olyan naiv, hogy elhiszem a tesómnak, hogy majd persze, én is élvezni fogom, csak adjam magam, meg hasonlók. Komolyan... hogy gondolhattam ezt? Természeten tök jól elvoltak egymással, nem éreztem szükségét, hogy belerontsak a mókájukba. Vagy hogy mondjam. Aztán fél egy körül meguntam a ciki sarokban ülést vagy az egynéhány kötelező "beszélgessünk a szerencsétlen öccsével is" beszélgetést és bejöttem a szobámba meg rajzoltam anyukámnak mert ma van a szülinapja. :D Jaj, soha többet nem leszek itt ilyen bulin. De az egészben az legjobb, hogy persze én is éreztem, hogy ennyi lesz az egészből, és csak azért nem mentem ki inkább a szüleimmel a telekre (mert ők oda "menekültek"), mert azt hittem, annál azért egy fokkal jobb lesz. Áh. :3
Ja, azonban tegnap volt a suliban a portya, ami egy ilyen húsz feladatból álló vetélkedő a suli osztályai között, volt tortasütés, pózolj csirkével, keress C betűs utcatáblát, és hasonló turpisságok, én írtam verset, szerenád szöveget, mentem Star Wars jelenetet újraszinkronizálni és fordítottam is egy kis angol verset. A lényeg a lényeg, hogy mind a huszonhárom osztály közül mi nyertünk, baszod. Ez rohadt jó. Mondjuk szerintem az is közrejátszhatott a dologban, hogy a suli fele valszeg leszarja a dolgot, de akkor is. :D