# 2011. ápr. 25. / Egy élet ami csenddé lett
Confession #342: sosem láttam sem a Star Warst, sem a Mátrixot, sem a Gyűrűk urát, és mégis teljesnek érzem az életem. (Nem. De nem ezek a filmek fogják beteljesíteni.)
Tesóm anno nyert egy zeneszerzésversenyt, a fődíj pedig rohadt sok Libra-könyvutalvány, de abban a boltban meg csak idegennyelvű könyveket lehet kapni, tesóm pedig igazából magyarul is csak hebeg (gonosz vagyok), úgyhogy nem nagyon tudja mire használni. Azonban én igen. Meg is vettem pénteken angolul a HP3-at és Sylvia Plath The Bell Jar című alkotását. Most meg előre ideges vagyok, hogy feladnak egy kötelezőt a suliban, és nem olvashatom a Bell Jart, mikor már nagyon kíváncsi vagyok rá. Állítólag depressziós leszel tőle. I can't wait.
Holnap vége a tavaszi szünetnek, és borzasztóan unalmas volt. De sikerült rávenni magam, hogy ne azzal töltsem el, hogy sírjak, mert unalmas. Az nem segített volna rajta, ugyanolyan unalmas maradt volna.
A számítógépem meg olyan kibaszott hangosan zúg, hogy nem bírom elviselni. Új ventillátort akarok és egy néma gépet. És ennek a fiúnak megfogni a csontjait. Csontosan ő az, aki kell nekem. (Nevetés.)





DÁVID / 17 / TUMBLR
Hosszú és nagy változások folyamán - mondja Buddha - van idő, amikor a világ befelé fordul,… ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek.
05/09 06/09 07/09 08/09 09/09 10/09 11/09 12/09 01/10 02/10 03/10 04/10 05/10 06/10 07/10 08/10 09/10 10/10 11/10 12/10 01/11 02/11 03/11 04/11 05/11 06/11 07/11 08/11 09/11 10/11 11/11 12/11 01/12 02/12 03/12 04/12 05/12 06/12 07/12 08/12 09/12 10/12 11/12 12/12 01/13 02/13 03/13 04/13 05/13 06/13 07/13