Nem. Tulajdonképpen az egészet végigbeszélte, és leginkább az újfajta betegségéről beszélt és hogy mi idegesíti őt az új barátaiban, akiket amúgy szeret, csak néha megölné őket. Hogy ő már egyre kevesebb futást bír elájulás nélkül (régebben is voltak ilyenjei), de akkor is fut mindig tesin, mert ő imádja. Aha. Imádja, hogy aztán eljátszhatja a haldoklót, gondolom. Aztán hogy volt év elején egy rossz álma, és azóta bárhányszor ha alszik, ilyen horrorszerű álmok gyötrik, de ezek miatt már nem is mer elaludni, és van, hogy napokig semmit se alszik; viszont így teljesen tönkreteszi a szervezetét, és a gyógyszerek sem segítenek, amiket az orvos felírt neki, úgy, hogy közben az egészről a szülei semmit sem tudnak(!). Ja, és szokott hallucinálni is, lát néha az utcán mutáns embereket, és volt, hogy egy ilyen képzelgése elől menekült az utcán.

Én meg így... aha. aha. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, bár van egy olyan érzésem, hogy nem sok, egyszerűen szeret szenvedni - de nem is érdekel. Mindig voltak ilyen hihetetlen fura baromságai, amiket hallgatsz, és annyira irracionálisak és butaságok, hogy te jössz zavarba, hogy el kell játszanod, hogy együttérzel vagy megérted. Iszonyú.

A másik meg hogy elmondta, hogy mennyire idegesíti, hogy a barátai szerint gyerekesen viselkedik, és őt ez teljesen felháborítja. Hát így látatlanban is teljesen megértem a barátait az új osztályában, hogy miért mondják ezt! Minél inkább felnőtt és laza és flegma akar lenni a hülyeségeivel, annál gyerekesebb.

És az egészhez jön ez a folyamatos önmegjátszás, az, hogy sose engedi el magát, látom, hogy egész életében ezt a passzív-hisztérikus-örökkéfáradt szerepet játssza... Kétségbeejtő, de engem már nem is érdekel. Ez az egy találkozás ráébresztett, hogy mik voltak azok a baromságai, amik mindig kiborítottak benne, és amik miatt nem is hiányzik. Nem kell nekem már. Elővettem a "félötkor vendégség van otthon, és arra haza kell érnem" kártyát, és megkönnyebbültem, mikor szétváltunk. Azért szomorú az egész... kibaszottul elkeserítő.