#
2011. máj. 8. / Agonizálás
Tíz perce realizálódott bennem, hogy milyen kibaszott nehéz héttel állok szemben. Lesz egy kémia, egy magyar és egy matektézé, illetve egy angol szódoga, és pénteken meg koncert a zeneiskolában. She-rock. Úúútálom az ilyen "kihívásokat", annyival jobban szeretem az olyan heteket, ahol szépen elfolynak a napok, egy-két doga még becsúszhat, oké, de mikor így egyben
rádzuhan minden hülyeség. Az nagyon nem jó. Ellenben szar. Hogy az ofőm szavajárását idézzem. Jaj.
Mellesleg az a bizonyos angol kisérettségi max pontos lett, 30/30, ami nem olyan zseniális, ha figyelembe vesszük, hogy kábé minden második ember a csoportban ennyit kapott, olyanok is, akiknél azért jobb vagyok nagyságrendekkel, mérföldekkel, FÉNYÉVEKKEL.
Van két új szép színes pólóm. Meg elolvastam életem harmadik SK-regényét, a Tortúrát, és tetszett, de volt egy-két pont, ahol úgy éreztem, hogy most elbillen egy olyan irányba, ami nem jön be... de aztán mindig visszabillent. Általában megállapítható, hogy ilyet eddig mindháromnál éreztem, nos még a Duma Keyt is kivettem a könyvtárból, majd ha azt a kezembe veszem később (most a kötelezők közelsége miatt nem merem hosszú könyvbe vágni a fejszém), akkor kiderül, hogy ez mindig így van-e.
Jííhá.