#
2011. máj. 27. / Frida
Szerdán és csütörtökön a
Frida című filmet néztük angolon, ugye ez Frida Kahlo életéről szól (what a surprise). Hát engem nagyon megfogott és megrázott egyben, hihetetlen érdekes élete és személyisége volt ennek a nőnek. Sikerült egy idő után nem felbaszni magam azon, ha az egyik szentfazék osztálytársam elkezdett röhögni egy-egy jeleneten, ami nem fért bele a kis biztonságosan kialakított jó keresztyén világnézetébe, és aki két Too Late órát visel a kezén, egy világoskéket és egy sötétkéket. WTF?! Szerintem még egy is elég ocsmány, sorry.
Szóval, olyan intimek a fetményei, és az élete is olyan temperamentumos és latinos és furcsa volt, hogy tökéletes filmalapanyag. Ami tetszett benne (és úgy érzem, azért hűen követték a valóságot meg nem sokat változtattak a festőnő személyiségén), hogy nem hitte soha magát hatalmas művésznek, egyszerűen egy szexuálisan túlfűtött, színes fantáziájú, tehetséges és iszonyú lelki erővel rendelkező nő volt. Emberi. A legjobban akkor ütközött ez ki nekem, amikor a film legvégén elviszik a kiállítására az ágyában, és azzal jön be, hogy "miért beszélsz úgy rólam, mintha meghaltam volna, panzón?"
És mivel mindenkinek kötelező egy mini presentationt tartania angolon az évben, én most őt választottam témának. Fúúú, csinálok majd zsírtutkó feladatot hozzá, remélem nem lesznek passzívak a drágai osztálytársaim! Máris találtam pár gyönyörű idézetet tőle, volt olyan, ami a filmben is elhangzott.
"I drank to drown my sorrows, but the damned things learned how to swim."
"Feet, what do I need you for when I have wings to fly?"
"They thought I was a Surrealist, but I wasn't. I never painted dreams. I painted my own reality."
"I hope the exit is joyful and I hope never to return."