#
2011. máj. 10. / A szerelem
1. Nagyon elkeserítő tud lenni a gondolat, hogy a rengeteg szerelmes film, szerelmes dal és szerelmes könyv között az ember még csak messziről sem lehet odáig senkiért. Még bosszantóbb, amikor úgy érzed, hogy bárhova is fordulsz, csókolózó szerelmespárokat látsz, a te fejed helyére pedig leginkább egy foreveralone-fej illene a legjobban. Jól illik ide Ingrid Michaelson "
Locked Up" című dalának egy részlete:
Love, love, love is everywhere, but not a drop for me to drink.
Tie me up and bind my feet, drop me in, and watch me sink.
2. Az egyes pontnál azonban még kiábrándítóbb az, mikor ráébredsz, hogy koránt sem te vagy az egyetlen, aki ilyen problémákkal küszködik. Valójában sokkal több az egyedülálló ember, mint a kapcsolatban lévő, és valószínűleg az ő fejükben nap mint nap megfordul ez a dolog, vagy felteszik maguknak a kérdést: "kinek kellenék én?". Tehát még a szenvedésben sem vagy egyedülálló vagy kiemelkedő, és ez kegyetlenül kijózanító.
3. Harmadik pontra, sajnálatos módon, már nem futja a képzelőerőmből, pedig felettébb élvezem ezt a részben passzív-agresszív, részben kimért módon hisztérikus, részben pedig fennkölt és túlzottan magasröptűnek tetszeni akaró fogalmazásmód. Mindenesetre az első két pont tényleg életem visszatérő problematikája, és valamiféle bizarr ördögi körnek is beillene; mindig eljutok az első megállapításra, és mikor már kezdem úgy érezni, hogy legalább a szenvedésem oka kivételes és a többi felszínes evilági fájdalmon felül áll, rá kell, hogy jöjjek: ez csöppet sincs így. Hm-hm.