# 2011. jún. 13. / Bicikliciki
Néha borzasztóan örülök, hogy a fővárosban élek, és így elenyésző az esélye, hogy valamilyen idegen emberrel, aki előtt beégtem, megint összefussak valahol. Ilyen volt például a mai biciklizés esete is, amire igazából nem is akkora kedvvel indultam el, csak nem akartam itthon unatkozni. A Városligetbe mentem, de még az Andrássyn sikerült óvodás módjára, hirtelen bevágnom két biciklis közé, akik együtt voltak, mert a legszélső taxis vagy milyen útból a macskakövesre akartam felmenni. Hát, háromszor is hátranéztek, míg folytattam az utat mögöttük, mert ők is ugyanarra mentek, minz én... aztán a Hősök terénél utolértem őket egy lámpánál, és akkor az egyik megszólalt, hogy, "hallod, szokás jelezni". Ááá, de gáz volt, annyi jött ki belőlem, hogy "jó, bocs, szar vagyok", nem akartam elmagyarázni, hogy "csak az a baj, hogy soha senki nem magyarázott el nekem semmi fontos indexelős vagy bicikliseknek is fontos KRESZ-szabályt, úgyhogy néhanéha sikerül egy-két közveszélyes manővert csinálnom". És a legrosszabb? Hogy tiszta helyes volt ez a srác. És RayBan napszemüvege volt. És édes foga. Ahh, ilyenkor még itthon is azt mondogatom magamban, hogy "többet úgyse lát, többet úgyse lát".