#
2011. júl. 22. / Beszámoló
Fú, na, hazajöttem az osztálytáborból a Balatonról, és annyi minden történt, hogy nem tudom mivel kezdjek. Lenn voltak velünk az ofőnk előző osztályából hat "nagy", akikkel már lassan teljesen összeszokunk - volt hat csapat és volt minden nap egy-két program, amitől végig tartottunk mind, mert nem akartuk, hogy ne legyen semmi szabadidő meg hogy ne lehessen lazulni, de azért ez nem következett be, talán jó is volt, hogy voltak azért feladatok, mert nem untuk el magunkat. Az első három nap még mehettünk strandolni, ami iszonyat jó volt, de utána elkezdett nagyon esőssé válni az idő, úgyhogy sajnos az a hangulatot is lohasztotta, de nagyon jókat dumáltunk. Az én csapatom meg a hatból az utolsó lett a pontversenyben, na mindegy... :D a mi diszfunkcionalitásunk az utolsó feladat, a színdarab összehozása közben mutatkozott meg legjobban, kicsit gyász volt, nnna mindegy. De kellett írni egy induló szerű verset meg egy filmajánlót később a Holt költők társaságáról, és mindkettőnél egy-két pontott vesztett az írásom mindössze, úgyhogy ezzel beloptam magam az egyik író ifi szívébe, aki a "csapatkapitányunk" is volt, és aki amúgy idegesítő tud lenni és arrogáns, de azért vicces ember.
Asszem inkább ömlesztem az apróbb élményeket. Például két este is belőtte a séróm Anna hajlakkal és ilyen kissé elviszpreszlis beütésű lett, nagyon bírtam. A strandon volt egy stég amiről hatalmas egymástbelökősdi partik voltak, aztán mikor megszáradtunk, elmentünk mindig venni valami jó kis strandos kaját, mert ebéd az nem volt a táborban. Balatonfüreden is voltunk egy nap, volt egy rakat hülye kérdés hozzá, de ahogy körbejártunk, megtudtam, milyen rohadt szép is ez a város. A Jókai Mór múzeum is érdekes volt nagyon. A táborral szemben volt egy jó zsidó bácsi akinek a boltjában, ami kábé egy nagyobb vécé mérete, a matractól a csipszen át az indiai kis elefántszoborig (amit meg is vettem) mindent lehet kapni, és aki a végén integetett a busznak. Sok-sok emberrel beszélgettem nagyokat, míg ittuk a Pickwick teát a konyhában. A folyamatos reggeli kakaókiöntés, a mosogatások, ami mindig az ügyeletes csapat dolga volt, a szadista Pista bácsi irányítása alatti kitakarítás ma reggel, sikálni az odaégett tejbegrízt Éduával, ááá... sok-sok vicces dolog, amiről lehet sztorizni majd évek múlva.
Szemben van a gimi táborával a belváros táborozós helye is, és én kétszer is voltam ott, másodszorra borzasztóan utáltam valahogy. Érdekes ez az ellentét, egymással szemben, hogy micsoda más társaság és agyi szint és hangulat. Hmm. Azt azért be kell látnom, hogy bár nagyon jó volt, de minden nap volt egy-két olyan óra, hogy idegeskedtem vagy depis lettem, szóval... sosem leszek az a nagyon táborozós típus. De még van három évnyi közös együttlét velük, hogy ez is megváltozzon, mint ahogy annyi minden megváltozott ebben az egy tanévben is a sulinak köszönhetően. Például hogy szívesen megyek be reggel. :)