#
2011. júl. 31. / The Devil Wears Prada
Anyukámmal megismertettem az Ördög pradát visel c. műremeket, hát igen, bevezetem őt a badass filmek birodalmába. Ez a film is olyan, hogy bármikor, ha megnézem, akkor teljesen a fashionista életérzés hatása alá kerülök. Szívesen kipróbálnám egy bizonyos időre ezt az egészet, bármilyen módon a részének lenni. Glamorous ruhák, magazinok, bemutatók, hogy mindennek olyan
chicnek és tökéletesen szépnek kell lennie - van benne valami, ami mindig lenyűgöz. Amúgy a divatot illetően legfeljebb csak felsorolni tudnék pár tervezőt, akiknek a nevei leginkább Gagának köszönhetően ragadtak rám, de valójában nem ismerek alaposabban egyet se. Akinek viszont imádom a munkásságát, és akit szintén Gagán keresztül ismerek, hisz ő is imádja, az Alexander McQueen - őrülten egyedi volt, és azok a cipők... priceless. Ha egyszer gazdag leszek, akkor vásárolok hatalmas sarkú McQueen lábbeliket a pesti nőknek, és megtaníttatom velük, hogyan kell benne járni. De most komolyan.
Visszatérve a filmre, Meryl Streep egyszerűen lehengerlően játszik benne. Nagybetűs színjátszás. Az az elfojtott hangja egyszerűen megöl. "That's all." És jók az outfitjei is. Anne Hathaway is édes benne, bár az ő szerepéből nem sok mindent lehet kihozni. És aztán még ott van Emily Blunt, a másik kedvencem, az enyhe brit akcentusával és a szarkazmusával, illetve rohadt jó a hajszíne és a sminkjei is. És a befejezés is tökéletes, nagyon szeretem azt a kis mosolyt és kuncogást Mirandától a végén.
Amúgy hasonló, "delennékavilágukban" érzéseket váltott ki belőlem a Black Swan is. Attól még balett-táncos akartam lenni, azoknak olyan jó seggük van.
Ma voltam ismét futni, kábé három hét kihagyás után. Hát ezt a három hetet a testem is észrevette, úgyhogy ma sokként érte, hogy csinálnia kell valamit. Teljesen kikészültem. Holnap meg elvileg jóga, már szörnyen várom, nagyon hiányzik.