# 2011. júl. 24. / HP7/II
Tegnap úgymond "vége lett a gyerekkoromnak", legalábbis ahogy a mindent túlreagáló, szentimentális tumblr-felhasználók fogalmaznak, ugyanis láttam a Halál ereklyéinek a második részét. Úgy ültem be, hogy nem számítottam túl sokra, igazából azt hittem, hogy pergő akció lesz az egész és kész, de persze ez is csalódás lett, mint a hatodik és a hetedik első fele is az volt.
Valahogy az a baj, hogy lelki mélységekbe nem igazán sikerül lemennie, de akciónak meg túl lagymatag meg érdektelen az egész, és ugyanez volt a baj a hatos résszel is szerintem.
Amin kibuktam, az a Voldemorttal való utolsó összecsapás volt. Eleve, az már a harmadik olyan rész volt, hogy "húú, most nagyon keményen egymásnak ütközik egy piros meg egy kék fénycsóva, féljünk, hogy mi lesz", szóval nem is nagyon vettem már komolyan, aztán rájöttem, hogy ez most itt a vége bizony. És miért kellett az udvarra áthelyezni ezt a részt, miért nem a nagyteremben győzte le Voldit? Kicsit nekem dramaturgiai megfutamodásnak tűnt, hogy kihagytak egy potenciálisan katartikus üdvrivalgás-jelenetet (amit igen, nehéz klisé nélkül megoldani, de hát erre a filmre várt az egész világ egy éve, istenem), és csak a boldog arcokat mutatták utána. Eltűnik a Föld színéről az ember, aki több évtizedig rettegésben tartotta a varázslóvilágot, majd erre az a reakció, hogy mindenki kedves félmosolyt dob Harrynek és mennek teát főzni meg megölelik egymást szolidan? Ez furcsa volt.
De az epilógus kellemes csalódás volt, ugyanis valami nyáltengerre számítottam, ehelyett visszafogott és kellően objektív maradt, ahogy a könyvben is volt. És plusz pont a gyönyörű Hermionéért meg a szépséges ruháiért.
Összefoglalva az a legnagyobb problémám a befejező két résszel, hogy nincs róla véleményem. Azért ügyesek voltak, taps taps. Néha mondjuk megfogalmazódott bennem, hogy örülnék, ha igazi színészek játszanák a három főszereplőt, haha. Kicsit hiteltelenek voltak helyenként. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz velük ezek után. Én drukkolok.
Ezen kívül tegnap meghalt Amy Winehouse. Engem kellően sokkolt, hiszen nem mondom, hogy a kedvencem volt, de voltak zseniális dalai, szerettem őt és hatalmas tehetség volt. Csak hát elcseszte őt a társadalom, a zeneipar, na meg rajtuk kívül őt magát is lehet okolni, azt hiszem. Ha jobban belegondolok, még mindig felfoghatatlan, hogy hogy kallódhat el egy élet ilyen könnyen, ha körül vagy véve menedzserekkel, producerekkel... de hát ott volt a paparazzi is végig, sajnos. Nehéz erről mit mondani. Abban reménykedem, hogy nem fogják elfelejteni, bár egy olyan hangot, ami az övé volt, nehéz is lesz. Talán felnyitja pár ember szemét, hogy a tehetség tovább tart ki, mint a kender és a vodka.
Holnap megyek tovább nyaralni, Miskolctapolcára megyünk, a szüleimmel és unokatestvéremmel.




DÁVID / 17 / TUMBLR
Hosszú és nagy változások folyamán - mondja Buddha - van idő, amikor a világ befelé fordul,… ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek.
05/09 06/09 07/09 08/09 09/09 10/09 11/09 12/09 01/10 02/10 03/10 04/10 05/10 06/10 07/10 08/10 09/10 10/10 11/10 12/10 01/11 02/11 03/11 04/11 05/11 06/11 07/11 08/11 09/11 10/11 11/11 12/11 01/12 02/12 03/12 04/12 05/12 06/12 07/12 08/12 09/12 10/12 11/12 12/12 01/13 02/13 03/13 04/13 05/13 06/13 07/13