„A művészet hazugság. És én minden nap ölök, hogy igazzá tegyem. Az a végzetem, hogy félúton a valóság és a fantázia között éljek minden időben. Színpadiasnak neveznek, de én azt állítom, hogy magam vagyok a színház, és a színház én vagyok. Megszakítás nélküli előadás vagyok. Ez az, ami megidéz a valóság mélységeiből és emlékeztet rá, hogy az átalakulás hatalma végtelen. Hogy én (mi) olyat birtoklunk, ami varázslatos és transzformatív belülről - valami egyedi és különleges, ami arra vár, hogy száműzzük identitásunk mélyéből. Már korábban is mondtam, hogy az eszképizmus mestere vagyok, amit sokan a parókáimhoz és a fellépéseimhez kapcsolnak, illetve a természetes hajlamomra, hogy előkelő legyek, de ez valószínűleg egy újabb hazugság. Lehet, hogy nem is vagyok eszképista, nem menekülök. Lehet, hogy csak vagyok. Önmagam vagyok.

Ez a kijelentés módosítja korábbi eszképista filozófiámat, hisz egész létezésemet ezidág, mint teljes művész és teljes ember, az az ötlet hajtotta, hogy minden megerőltetés nélkül vacilálnom kell két világ: a valóságből kivezető és a szürreálisba vezető között. Ki az átlagosból, bele az átlagon felülibe.

»NEM TUDOK NÉMETÜL, DE BESZÉLEK, HA AKAROD.«

De amint elég mélyre leástam ebbe a témába új albumom miatt, arra gondoltam, hogy talán nincs is inga. Nincs szükség rá, hogy megkülönböztessük a leleményt az öntudattól. Az eszképizmus eszméje lehet hazugság, de páraknak közülünk ez a hazugság a mi igazságunk. Olyan erősen kell vágynod a fantázia valóságára, hogy szükség legyen, ne kiegészítő.

A saját körvonalaim annyira elmosódtak mostanra, hogy nem ismerem a különbséget egy performansz pillanata és az őszinteség pillanata között. Ha arra kérnél egy partin, hogy vegyem le a Philip Treacy kalapomat, az valójában az érzelmi és testi megfelelője lenne annak, mintha megkérnél rá, hogy távolítsam el a májam. [Talk about giving “clutching her pearls” a new meaning! (?)] Nem ismerem a különbséget a fejemről növő haj és a kékeszöld parókák között, amik a képzeletemből nőnek. Megegyeznek. Mind a kettő őszinte és mindig az is volt. Tehát lehet, hogy nem tudok semmit az "eszképizmus művészetéről". Én csak Így születtem [Born This Way]. Nagyra becsülöm a valódiság álmát. Privát vagyok publikusan, ilyen voltam és ez is maradok örökre.

A Divat Bibliájának egy kötete található meg e írásban: ahhoz, hogy a SAJÁT KÉPZELETED a SAJÁT VALÓSÁGODDÁ váljon, olyan teljes szívvel kell a fantáziának kötelezni magad, ahogy az emberi voltoddal teszed azt. Használd el a látomásod. Hirsed ki missziód. Ámen, Divat! A stílus átalakíthatja és megmutathatja a belül lakozó szupersztárt. Lehet az egy pár cipő, egy vintázs napszemüveg, egy családi ékszer, vagy egy hajszín, amitől kívülről is olyan elektronikusnak érzed magad, mint belülről. Ismerd el, hogy ez a választás egy belső varázslatnak és a lelkületed lehetséges megnyilvánulásának manifesztációja. Fan-tasz-ti-kus vagy. És ez a fantázia a te igaz és őszine részed. Egy hazugság belül, ami arra vár, hogy kinyissák és igazzá tegyék.

Scheiße. Beszéltem egy kis németet.”

Forrás: http://www.vmagazine.com/2011/07/from-the-desk-of-lady-gaga-2/?page=1