#
2011. aug. 2. / Ambrus
Kapott ma egy társat Zoé, a neve Ambrus. Amúgy elég béna név, de már nem is volt kedvem elnevezni, csak hát ugye Zoénak meg van, úgyhogy elég furán venné ki magát, hogy "Zoé és a másik". A lényeg, hogy gyönyörűséges példány, a hasa kék-fehér foltos, szép virító sárga a csőre, és a tollazata vége hófehér, szóval olyan kicsattanóan egészséges és szép. Igaz, hogy mellette szegény lányka meg elég nyeszlettnek, picinek és sebezhetőnek tűnik, de hát így lesznek édesek. Bár az elején hatalmas volt mindkettejüknek a sokkhatás, és még most is hátat fordít a fiú a lánynak, úgy üldögélnek két külön ágon. Majd csak összebarátkoznak, muszáj lesz nekik! Zoé és Tihi kapcsolata is így kezdődött, aztán a végén szeretők lettek.
Ami extra cukiság, az az, hogy Ambrus engedi, hogy simogassam a hasát. Borzasztó aranyos a kis lüktető szíve. Se Zoé, se Tihamér soha nem engedte ezt, elég emberfóbiásak voltak. Teljesen beleéltem magam, hogy majd megbarátkozok vele, és Zoé is rájön, hogy nem kell tőlem félni, és végre emberi kapcsolatom lesz velük! Bár ebben én is kételkedem, de azért szép álom. Azért majd próbálkozom. Nem tudok betelni a szépségességével.
Amúgy felszerelkeztem tegnap a könyvtárban sok-sok könyvvel, ilyenkor meg persze a bőség zavara szokott fellépni. Dad's Life, Labours of Hercules, A rabbi vasárnap otthon maradt, és Hector utazásai vagy mi. Augusztus végén meg el kell kezdeni a kötelezők olvasását is... brrrr.