Ilyenkor szoktam magamnak mondogatni, hogy csak szeretetből és teljes jóindulatból csinálja, amúgy sem látott szinte egész nyáron, bele kell helyezkednem az ő szemszögébe, és az idegesség vagy a harag semmit sem old meg, hiszen Buddha is megmondta, hogy "holding on to anger is like grasping a hot coal with the intent of throwing it at someone else; you are the one who gets burned." De aztán rájövök, hogy ez a sok nemes igazság nem változtat rajta, hogy rohadtul idegesítő az egész. Nembírooom. Már szinte azt tervezem, hogy ráuszítom apukámat telefonon, hogy győzze meg, hogy hagyjon engem békén.

Más: ma délután három helyett délelőtt tízre mentem jógázni (mert utána mentem fel a nagymamikához), és valami hihetetlen jól esett! Kár, hogy nem ebben a reggeli időpontban jártam egész nyáron, sokkal jobb, mint a délután közepén. Bár a fejfájásomat még ez se tudta elmulasztani. Szipszip.