Lassan megtanulom a Crystal Castlest (kristikrasti) a depressziós szívfájdalom érzése nélkül hallgatni. "I live. As Alice. I die. (...) Sad eyes cry crimson blood."

Aki szemfüles, ez vicces szó, észreveheti, hogy őszire váltottak a fenti képek. Nyár végén általában rámjön a hatalmas lelkesedés az őszért, a kabát, a sál, a kesztyű, a kötött sapka, a még nem túl hideg, de már tüdőig hatoló levegő, hogy látszik a lélegzetem, ja, és a szép sárga levelek közhelyét ki ne hagyjuk. Szóval, az a gáz, hogy azt meg mindig elfelejtem, hogy vajon ősz közben is ennyire odáig vagyok-e, de most szeretném azt hinni, hogy így lesz. Most nagyon passzolna az általános hangulatomhoz az enyhén búskomor, őszi sétákhoz ideális időjárás. Csak sajnos, ahogy elkezdődik a suli, nincs időm agonizálni, és emiatt elmúlik ez a hangulat is. Hahaha.