Tegnap este összefutottam B. Dórival egyet beszélgetni, nos, egészen kellemetlen volt az egész. Egyre inkább félek tőle, hogy ilyen aszociális, szánalmas Tumblr-sztereotípiává válok, akinek minden beszélgetés awkward. Ott azért nem tartok még. De ki tudja. Isteni csodát várok kábé, valaki érdekest és újfélét és kicsit ijesztőt, aki ráébreszt dolgokra és akivel félszavakból megértjük egymást, és röhögőgörcsöt kapunk.

Aztán itthon valahogy hirtelen megszállt a "nagy ihlet", elkészítettem a kis Buddhaszobromnak egy vécégurigából egy oszlopot, amin üldögél, lol. Több színárnyalatot festettem rajta egymásra, kicsit mint az ilyen triphangulatú képeken szokott lenni, és középen belevágtam a papírba, és belehelyeztem a kémiaórán készített rézgálickristályt, ami amúgy egyszerűen gyönyörűűű, erre így nyáron jöttem rá (évközben biztos elvakított a kémia iránt érzett ellenszenv). A lényeg, hogy most méltó helye van a Megvilágosodottnak. A vécéguriga másik oldalára amúgy az Om jelet rajzoltam, de azt hiszem, az sokkal inkább a hinduizmus szimbóluma, mint a buddhizmusé (mint ahogy a jóga is inkább hindu cucc), úgyhogy fogalomzavar ftw. Ezért is tervezem már jó régóta, hogy elolvasom az Öt világvallásban ezeket a dolgokat, csak hogy végre letisztázódjon. Meg verseket is kéne olvasni. Lelki mélységek.

Éjszaka aztán belekezdtem a Candide-be, és ez egyszersmint a kötelezők olvasásába való beletörődésnek is a jele. A felismerés, hogy akárhogy halogatom, egyszer eljönnek ezek a napok is. (Sírás.) Hamarosan meg indulunk anyukámmal a Szépművészetibe, a Nyolcak c. kiállításra, ezt tegnap vetettem fel neki, mert művelt kultúrlénynek akarom érezni magam.

Amúgy vicces, visszanéztem az régi, archivált hónapokat, és 2009 augusztusában szerettem meg P!nket, s most, 2011 augusztusában jöttem rá újra, hogy mi benne az olyan imádnivaló. Az az energia, ami áramlik belőle, meg hogy egyáltalán nem tűnik erőltetettnek nála a mostanra közhellyé vált "önmagam vagyok" szöveg.

Egyértelműen a Funhouse a legkiforrottabb albuma, ezt kimondhatjuk. Mégis, most egy kevésbé gyors dala fogott meg nagyon, a keserédes Could've Had Everything, és szerintem Pink rekedtes hangszínéhez az ilyen hangulatú dalok szinte még jobban passzolnak, mint a So What típusúak. Jóságos, na. "I thought I did my best, it was nearly good enough. But all that effort I guess,

it didn't add up to very much." / "You almost got me thinking, I'm screwing myself over."