# 2011. aug. 14. / Vesuvius
Már egy hete minden áldott reggel tíz óra körül elkezd iszonyat pusztulat veszettül hangosan krákogni és rikácsolni az új papagáj. Ezzel lassan eléri, hogy a faszom kivan szegénnyel. Persze sajnálom, gyakorikerdeseken azt tanácsolták, hogy engedjem ki őket, hát ma is és tegnap is kinyitottam nekik az ajtót de mintha észre sem vennék, állítólag lehet, hogy hetekig kell várni, hogy felfedezze, hogy repülhetne... nem mintha a lány tudna normálisan repülni. Elvileg megerősödnek meg hasonlók. Hát nemtudom, közben egyre jobban sajnálom ezt az elcseszett életet amit egy kalitkában kell leélniük, ezért akarom már én is, hogy repkedjenek és mozogjanak és csináljanak valamit legalább. Lassan megkérdőjelezem a díszmadártartás értelmét. Hah. Nade azért szeretem őket, olyan kis gyönyörűek, amíg nem keltenek fel ugye...