# 2011. szept. 19. / Bahh
Mikor iskola van, akkor már az harmóniával és kielégüléssel tölti el a lelkemet, ha unokatestvérem elmagyarázza a matekleckét és sikerül megcsinálnom rendesen, aztán megtanulom nyugodtan a föcit és olvasom a kötelezőt, ami nem tudom, hogy fog kiolvasódni jövő hét hétfőig, de hát majd csak. Ezzel csak azt mutatom be, hogy ha van rá időm, akkor iszonyú érzelmi mélységekbe hatolok, elemzem a személyiségem és a problémáim, de egy ilyen nyolcórás nap után, mint a mai, elvesztem minden kis érzékenységem az ilyen kis dolgok iránt. Köszönöm az iskolának, hogy elfeledteti az unalom szülte(?) mély gondolataimat. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Na jó, de, egyértelműen jó.
Amúgy vagy négy-öt turkálóba elvitt a bátyám, de sehol se találtam jó kabátot. Nincs üresebb érzés, mint fáradt lábbal trappolni a későnyári délutánban a büdös városban. Azért egy kardigánt vettem. És lehet, hogy egy használt Eastpak táskám is lesz. Leszarom már az életképtelen indie nézetet, amit kábé két napig babusgattam, miszerint "nem akarom, hogy szembejöjjön velem az utcán a cuccom". Hát basszus, ha jól néz ki. Még mindig nem Fila táska, mühübbrühmüb. Amúgy van az is. Bár nem hordom. Kimaradok a buliból inkább.