# 2011. szept. 12. / Founde for Two
A mai nap volt az év első ilyen sokkolós napja a durvaságával. Kezdtük egy nulladik infóval, ez végülis még szolid alukálás volt, nem tudtam, hogy meg fogok halni párszor. Aztán az első olaszórám, nagyon szimpatikus a tanárnő és csak 11-en vagyunk a csoportban, tehát nyugis lesz a tanulás szerintem. Tudom azt, hogy "Che significa?" Hah. Az olasz tankönyv meg cseszett nehéz, hajjajj. Bioszra az előadónál vártunk, és mikor megjelent a tanár, az első kontaktus az volt az osztállyal, hogy jól lebaszott minket, hogy miért ott várunk és miért nem a saját termünkben, ahol lennünk kéne, aztán lenn is elég ijesztő jelenségnek bizonyult, de mikor már a bioszról mesélt, akkor elég lelkesnek tűnt és érdekesen adta elő a dolgot. Hát mondjuk nem lesz könnyű menet túlélni. Kémián utána úgy éreztem, hogy egy egész napot végigcsináltam, pedig még csak a felénél tartottunk! És rengetegszer voltam az elalvás szélén, már csukódtak le a szemeim. Hihetetlen jó lett volna szunyókálni egy nagyot a hátsó padban, de nem mertem megkockáztatni. Matek, halál. Tesi, ülök a pálya szélén, elég halál. Irodalmon nem volt senki, mert hálisten nincs ofőnk (Finnországban leledzik a kórussal), és a töritanár sem lesz elvileg. Utána pedig hetedikben még egy angol, ahol kedvesen szembesítettek a ténnyel, hogy csütörtök és péntek is angol nulladikkal kezdődik, és szerdán hatodik-hetedik óra OKTV felkészítés.
Atyaég, borzasztó volt az iskola. De aztán talcsiztam Annczieval és az jó volt. :333
Olyan édes ez a rész a Glee-ben, Brittany a legeslegédesebb és legszerethetőbb butalány minden sorozat közül, még Phoebey-vel is vetekszik. Amúgy megint kezdenek bajaim lenni ezzel a sorozattal, úgy látszik rám így hullámokban jön a Glee-imádat majd a Glee-ellenszenv. De most szép részt láttam. Olyan édes ez a Sam. Smárolnia kéne velem.