# 2011. okt. 19. / Amo
"Már kezdtem megijedni, hogy elvesztettem a reménytelen szomorúságot valahol útközben, de hála az eseménytelen érzelmi életemnek, rájöttem, hogy itt van a zsebemben." Írtam ki memo-ba a telefonomba tegnap éjjel, nehogy elfelejtsem ezt a mondatot, ami mostanában jellemzi a lelkivilágom. Remélem ez a nagy szar, ami most belül van, idővel el fog múlni, mert már kezd nagyon untatni.
De. Ma reggel ülök a villamoson, majd lefagy a seggem, odatartom a kezem a radiátorhoz vagy mi, amiből jön a meleg, és akkor O téren felszáll Ő. Az édesmagas fiú. Nos, megint eszembejutott a gondolat, hogy oda kéne merészkedni és beszélni vele, mert ezt már annyira régóta tervezem, de semmi bátorságom. Közben egyre vadabbul kalapált a szívem magára a lehetőségre, hogy tehetnék is valamit a konstant álmodozós tengődés helyett.
És felálltam. És odamentem. És bemutatkoztam és kezet fogtam, leültem mellé, és elkezdtem dumálni. Iszonyú nagy pozitív meglepetés voltam önmagamnak. Mondtam neki (nem emlékszem, hogy pontosan ez hangzott-e el, pedig már reggel óta ezt játszom le öt percenként a fejemben), hogy: "ez most nagyon gázul fog hangzani, de biztos veled is volt már, hogy valaki szimpatikus volt és úgy érezted, hogy nem halhatsz meg úgy, hogy nem beszélgettél el vele", szóval így tök jól előadtam a dolgot, és mosolygott meg minden, minden lenézés nélkül. Arra nem emlékszem, hogy erre hogy válaszolt, vagy válaszolt-e, csak arra, hogy a következő kérdésem az volt, mit olvas. A helység kalapácsát. Szóba jött akkor az irodalomfakt, a suli, tanárok, meg mondtam, hogy lesz német cserediákom, és mennyire parázok, hogy jófej legyen, és ő meg mesélte, hogy hozzájuk belga diákok jöttek, akik nagyon szemetek voltak és mindent lefikáztak. Szóval tök emberi volt az egész. Persze mérhetetlenül kínos valahol, leginkább abban, hogy nem tudom elképzelni, hogy most mit gondol rólam, mert én elég furcsán néznék magamra a helyében, de ő teljesen nyitott volt és ááá. Leszálltunk és egész a suli aulájáig beszéltünk. És olyan furcsa szép mély hangja van és jó illata.
Hát mondanom sem kell, hogy nem tűntek érdekesnek utána a tanórák. I think this is what they are talking about when they mention those butterflies in your stomach and that you can't think about anything else but him and awwwh I'm desperately in love. At last a feeling which is not about hopeless  emptiness but hopeless love instead. It's still better to feel something than to feel nothing.
My next problem is whether I should friend him on FB or not. I don't want to come across as a weird stalker. But it would mean I have some kind of connection with him even if it's virtual. Oh God, kids these days.