# 2011. dec. 31. / Gáz
Azt álmodtam, hogy eljött B a házibuliba, amit rendeztem, teljesen váratlanul, és puszit adott, és aranyos volt, és jaj, tehát mikor a félálomból keltem felfele, akkor a tipikus "inkább nyomjuk vissza magunkat az álomba" érzésem volt, mert annyira iszonyú jó volt, szerelmetesen jó. Gondolom ez ütött szöget a fejembe, mert addig szenvedtem és bújkáltam a takaró alatt délután, mire aztán fogtam magam, és írtam neki FB cseten. Hogy láttam a tumbliját, és tökre tetszett, és hogy én is megnéztem az I Killed My Mothert és csekkolni akarom a másik filmjét is Xavier Dolannek, meg hasonlók, mindezekre meg tök aranyosan válaszolt, és semmi lekezelés nem volt ismétcsak benne, de mégis annyira szörnyen benne volt ebben a körülbelül hat perces beszélgetésben az a feszélyező kínos érzés, hogy azt hittem, elsüllyedek. Gyorsan megfutamodtam, és felhívtam Petrát, majd Annát, de csak Dóri vette fel, és elmeséltem neki az egészet, hogy legszívesebben elbújnék valami pincébe és nem jönnék fel egy-két hónapig, olyan gáz volt. (Vagyis, természetesen egyáltalán nem volt ilyen gáz, csak a személyének tárgya százszorosára növelte az awkward-szintjét a konverzációnak.) Aztán még a takaró alá is visszabújtam, és a lehető legkisebbre húztam össze magam, és párszor az ujjaimmal szájba lőttem magam, míg a "Santa Claus is Coming to Town" dallamára olyanokat skandáltam, hogy "mérvagyok gáz, mérvagyok gáz".
Persze megértem őt is, ha egy nyolcadikos ilyen mondvacsinált témákkal beszélgetni kezdene velem, kedves lennék vele, de le is építeném. Jaj jaj.
Petránál fogok szilveszterezni, Andi és Anna is ott lesz. Remélem feledteti majd ezt. Ebben a szilveszterben van meg az első hámból kitörős ígéret. Negatív énem persze máris adja maga alá a lovat: "ne bízd el magad, úgyse lesz annyira jó." Mennyi démon van bennem, istenem!