# 2012. máj. 30. / -nék, -nék
Képtelen vagyok aludni mint ahogy képtelen vagyok valami "produktívat" csinálni is így fél tizenkettőkor, és biztos lenne valami ésszerű megoldás erre a problémára de nem jut eszembe semmi.
Legszívesebben csak kifeküdnék valami nagyon magas bérház tetejére ami még megtartotta a meleget, de közben már kezd lemenni a nap vagy akár totál éjszaka is lehet, és elszívnék egy doboz cigit.
Holnap is két doga, pénteken is, és kezd a dolog a tűréshatáromhoz érni. Anyukám szerint azért fáj a pocim, mert a feszültség. Ó jaj. Most már várom a nyarat még ha szar lesz is. Majd max nyomok valami pszeudo-intellektuális sírást a magányomról de attól függetlenül nem kell majd kihánynom a belem a nagy igyekezetekben. Csak szeretnék valami pezsdítően más három hónapot mint ezek így suli alatt. Kiszakadni a folytonos unalmas útvonalakból (buszmegálló-astoria-zenesuli-vissza-nembirom) és gondolati síkokból (nem-akarok-sajnálni-senkit-rohadjon-meg-a-magyartanár-unalmas-az-infoóra). BLÖÖÖÖH