# 2012. júl. 18. / Born again out of the lions' den
Édesanyámmal meglátogattuk az IKEA lakberendezési üzletet, ahol egy gyönyörű fényt adó és a modern, áramvonalas dizájn szemléletét követő állólámpát vásároltunk. Valójában nem más, mint egy kibaszott álló téglalap, de nagyon menőn néz ki. Hihetetlenül vágyok már rá, hogy egy saját lakásom legyen és egy kis (vagy jó sok) megtakarított pénzem, amiből kiélvezkedem magam az IKEA-ban és berendezkedem. Olyan gyönyörű lesz, hogy nem igaz. Első alapszabály: semmilyen felesleges mütyür. A mütyüröktől egyszerűen a falnak megyek. Második szabály: a kevesebb több - rengeteg szabad teret szeretnék, és csak a legszükségesebb tárgyakat. A dekorációk, plusz díszítéseket pedig nagyon nagy szerepet fognak kapni, mert hiszem, hogy ezek tesznek egy lakást otthonná - dolgok, amik kifejezik a tulajdonos szemléletét, gondolatait, spiritualitását, yadda yadda yadda.
Aztán a Humanicban megtaláltam A Sarut, ami - bár ezt titkoltam - elsőre elég kényelmetlennek hat, de kit érdekel, mikor rohadt jól néz ki? Még múlt pénteken jártunk egy apró boltban, ahol szintén ilyesféle saruk meg szandálok voltak, édesanya győzködött, hogy igenis jól néznek ki, de ma bevallotta, hogy ez még azoknál is királyabb. Jíha. Alig várom, hogy furcsán nézzenek rá a többiek gólyatáborban. (So long as lesz aki meg is dícséri, of course.)
Elég szomorú, de a napokban vagy 15-ször meghallgattam a Wide Awake című Katy Perry-dalt. Oké, az is közrejátszott, hogy elolvastam róla egy cikket, amiben azt állítják, hogy a dal is és a róla készült videoklip is az úgynevezett Monarch programozást hivatott szimbolizálni, agymosás meg ilyesmik. Lovely és creepy. És emiatt rákaptam. Mentségemre legyen mondva, hogy mellette az igen színvonalas Radioheaddel is elkezdtem barátkozni, úgyhogy pont 0-ra kiegyenlíti a zenei ízlésesség/ízléstelenség mutatómat, asszem.