# 2012. júl. 11. / Pointless post
Délután tértem haza egy hét balatonosdiból (Szepezd után volt egy kis Szemes is), arra számítottam, hogy majd elönti a lelkem egy örök nyugalom-érzés a lakás láttán és hátradőlök relaxolni kicsit, ehelyett két óra már elég volt ahhoz, hogy azt érezzem, összeszorít a négy fal. (Elcsépelt kifejezések, II. kötet, 869. o.) Mindegy, a lényeg, hogy lementem antikváriumba és vettem három könyvet, mert júliusban nincs nyitva a könyvtár, meg ilyenek. (Ókút, Dorian Gray arcképe és a Királyné nyaklánca.) A néni azt mondta, többnek nézek ki, mint tizenhat, mert szép széles a mellkasom és hogy menjek ki a Sziget fesztiválra, ha már tizenhat vagyok, mert nagyon jó szokott lenni, azt hallja a fiataloktól, és ki tudja, lesz-e jövőre is. Én meg így, basszus, lassan szinte bárki örökbe fogadhatna, mert kezdem úgy érezni, hogy anyukámon kívül mindenki sokkal liberálisabban nevelne. Eh.
(Najó, hatalmas késztetést érzek, hogy kitöröljem ezt a bejegyzést, de inkább ellenállok, mert az ilyeneken lehet a legjobban hisztérikusan nevetni évek múlva.)