# 2012. aug. 27. / Intouchables / Parade
Tegnap Életrevalók anyukámmal, ma Pride Annával, mindkétszer a Művészben - az art mozik boldoggá teszik a lelkemet, és Annával megbeszéltük, hogy milyen mókás lenne itt dolgozni. Annával kicsit félelmetes beszélgetni, mert nem tudom, melyik pillanatban kérdezi meg, hogy "a ...-t láttad?", és ilyenkor általában azt kell mondanom, nem, és irtó filmbutának érzem magam. De most is meg lett mondva, hogy meg kell még néznem a The Helpet (ezt már rég tervezem), meg a Boy A-t, meg a Shame-et (ezt meg meg fogom, már le is töltöttem, mert Anna azt mondta, van benne farok, hah).
Éééés. Szerintem ezt most így hagyom, mert már háromszor megpróbáltam valami emberi és izgalmas formában elmesélni ennyit. De nincs mit. Csak most ez a két nap olyan tiszta és boldogságos volt, pedig nagyon nem csináltam semmit, olvastam az angol kötelezőt, kétszer hajat mostam (olyan jó selymes), gyakoroltam pont annyit, hogy elmúljon a nyárvégi "jajnemgyakoroltamsemmit" bűntudat, ééés... ennyi. Holnap pedig be kell menni a suliba a tankönyvekért, és valahogy nagyon várom, hogy lássak random osztálytársakat. Nem tudom. Most... jó.