# 2012. aug. 1. / "...Rossz álom./ Mindenre emlékeztem."
Oké, zseniálisan jól éreztem magam a ma reggeli kilencórás Lindás jógaórán, ha elkalandoztak a gondolataim akkor magamra szóltam, hogy "be here", de tényleg, és eléggé bevált, mert sikerült megőrizni a jelenlétem, és az elmúlt pár alkalom közül ez volt a legjobb, az biztos. Csak az volt a baj, hogy a fekvő sorozat közepén elkezdtem valami szellőt érzékelni, gondolom bekapcsolták a klímát vagy az egyik melegítőt átállították fújó üzemmódra, na de ez kizökkentett, mert nagyon nem szeretem, mikor épp sikerül megszokni a hőmérsékletet, jobb esetben pont elegen vagyunk és még levegőt is lehet kapni, és akkor elkezdem érezni, ahogy az ilyen hűvös légáramlatok a negyven fokos sivatagi hangulat közepén megsimogatják különféle szétizzadt testrészeimet. Iszonyú furcsa. Ettől függetlenül imádtam. Amúgy Lindához azért szeretek menni, mert benne tényleg érzem egyszerre azt, hogy valószínűleg törekszik a jóga ideológiája szerint is élni, emellett pedig iszonyú profin ismeri az ászanákat. Ő az egyetlen, aki óra közepén képes odahívni két emberkét, hogy mutassanak meg egy térd-homlok tartást, vagy hogy tényleg elmagyarázza, egyes mozzanatok, testtartások miért kulcsfontosságúak, ahelyett, hogy az örök bikramos dialógust szajkózná - aminek persze ugyanúgy van szerepe, ritmust ad az órának ésatöbbi, de megnyugtató érezni, ha az adott oktatónak van mögöttes tudása is.
Amúgy az volt a tervem, hogy utána hazajövök, még este elmegyek egyet futkorászni is, de előtte a nyár végső hónapjának eljövetelét megünnepelvén, kreatív szellemmé válok, verset írok vagy elkezdem effektíven is megtanulni a nyári zongoraleckét. Ah, hah, hahahhhaha. Lehet, hogy még mondjuk meg lehetne oldani, csak 15:32 van.
Fú, annyit dokumentálom magam, párhuzamosan ide, naplóba, tumblrre, az agyamba, tegnap este egy random nyomtatott lédigaga-fotó hátoldalára egy rövidke vers erejéig (fumer tue. én/a világ - 1/2 - ez volt a cím, utána kábé hat sor bénázás, de a befejezés "mesteri": nem sajnál meg, könyörtelen/kicsit talán erőltetem,/pszeudo és hiteltelen/kicsit unom, kiszenvedek) - hogy nem csoda, ha már unom magam.
Újraolvastam Az üvegburát.