# 2012. szept. 4.
a nap legnagyobb teljesítménye nem is az, hogy végigcsináltam szerintem egész életem egyik legizzasztóbb és legdurvább bikram óráját, hanem hogy utána az öltözőben egy édes helyes izmos pasi, míg anyaszült meztelenül ült a padon, beszélgetést kezdeményezett velem. mondta, hogy milyen borzasztó a tus (ugyanis vagy jéghideg vagy tűzforró víz tud csak jönni belőle), erre mondtam, hogy néha már azt hiszem, ez szándékos, hogy visszaállítsa a test eredeti hőmérsékletét óra után, ekkor pedig nevetett. aw. awww. közben a fejemben végig a "ne nézz a lába közé ne nézz oda ne nézz az nagyon gyanús áááá" illetve a "nyugodtan elhívhatsz egy sörre vagy kávéra vagy közös nyaralásra vagy AKÁRMI" váltakozott.
mindegy. mindegy mindegy mindegy. megkaptam az órarendem, és közel sem tűnik olyan borzasztónak, mint ahogy képzeltem; kétszer is van, hogy csak második órára kell bemennem, és szerda-csütörtök hat órám, sőt, pénteken csak öt órám lesz. persze bejön a heti öt órányi töri a fakttal, hú hát kíváncsi vagyok. lehet, be fogok menni néha kedd reggel a magyartanár faktos órájára esszét írni meg ilyesmik. meg még az OKTV-s plusz órák is becsúsznak majd... délután közel voltam a kiboruláshoz, mert még a nyelvvizsgázás is eszembe jutott, és hogy milyen szép lenne cambridge-est csinálni, és azt hittem, szétrobban a fejem a rengeteg nemes tervtől. mély levegő, mély levegő.
holnap meg osztálykiránduláááás! nagyon sok szép helyre megyünk, holnap még elvileg kenuzás is lesz (para) . a mi csapatunk kapta a veszprémi városnézést, hát mókás lesz. aztán jövő héten beindul a zigaziélet. annyira kíváncsi vagyok. lesz angol média! whattheheck.
a side note: a toldi szerelménél idegőrlőbb és unalmasabb kötelezőm vagy nem volt még, vagy csak nem emlékszem (valószínűleg utóbbi). persze gyönyörű nyelvezetű és verselésű, tips taps arany jánosnak érte, de képtelen vagyok háborúzásról meg daliás vitézekről olvasni, főleg rímbe szedve. a következő az a régi udvarház utolsó gazdája, de az legalább valami politikai töltetű, meg jaj-miért-béna-magyarország (elvileg). az közelebb áll a mocskos buzizsidóballiberális lelkemhez, amit anyám előszeretettel táplál édes megjegyzésekkel (soproni reklám után megbeszéljük, hogy őt a hazaszeretetről való folyamatos nyálas duma irritálja, engem meg a nőobjektifikáló, sörvedelő, sztereotíp IGAZI FÉRFIAK, akiket ábrázolnak az ilyesmi reklámokba). jaj ne életem első politikával kapcsolatos sorai ezen a blogon, biztos most talál majd meg egy Hazafi. nem. blöh. igen erős a késztetés, hogy ki is töröljem eztet, de legalább lesz közéleti töltete a dolgoknak.