utána elmentem az alexandrába megvenni a sárga rózsát és utána bementem a h&m-be csak nézelődési célzattal de aztán vettem ezerötszázért egy felsőt (amilyene szerintem van zsombornak az osztályból, erre már az utcán jöttem rá, de nagyon reménykedem, hogy tévedek) és valami hihetetlen édes volt a pénztáros csaj. mosolyogva köszönök, mert láttam, hogy alapból jó kedve van, leteszem elé az egy szál pólót, és nem tudom, hogy emiatt, vagy csak random egy közös ösztön alapján, de mindketten elnevettük magunkat. mondtam, hogy ha már bejöttem, akkor veszek is valamit, ő egyetértett, meg hozzátette, hogy "mért, tök jól néz ki". és közbe végig vigyorgott meg röhögött. komolyan már ezért megérte a póló, akkora pozitív energiákat szabadított fel bennem ez az interakció (persze igaz, hogy nekem a legkisebb emberi kapcsolódások is hatalmas boldogságot okoznak, mint mikor múltkor a buszon jógaszőnyeggel a kezemben ki kellett evickélnem valami "szoros helyzetből", előttem egy anyuka meg a három kisgyereke, szóltam neki, hogy én leszállnék és hogy szerintem ez logisztikai feladat lesz, erre ő: megoldjuk, és mikor helyet cseréltünk, akkor azt mondta, hogy "na szupi", és jaj ez is olyan jó volt). és a blue jeans RAC-remixje szólt, amit nem tudok megunni. amúgy lana del reybe minden egyes nap jobban beleszerelmesedek, ezeket a h&m-es plakátjait is imádom, és annyira sajnálom, hogy a zenéjét meg nem bírom megszeretni pár dalán kívül (jó, azért aludni tudok a gondolattól). azért remélem, hogy egyedül is tud öltözködni, és nem minden a sztájlisztjainak az érdeme, de egyszerűen tényleg borzasztó jó a stílusa. mint nekem. jaj, az elmúlt hónapban tényleg ez lett kábé a biztos pont az életemben: hogy holnap is jó cuccokat veszek majd fel. nincs nagyobb sikerélmény, mint valami új színösszeállítást találni. úgy érzem, minden évben egyre több a ruhám és egyre nagyobb a hiúságom. de még mindig jobb, mintha cigiznék vagy ilyesmi. amúgy is, mi a fasznak mentegetőzök? ezzel senkit nem bántok, egyszerűen csak kialakíthatok magamnak egy csendes de annál rosszindulatúbb magasabbrendűségi komplexust. najó. kezdem magam rosszul érezni, úgyhogy ugorjunk.

kedden írjuk az első emelt szintű műveltségi tesztet aranyból, amihez a tankönyvi cucc kell elejétől végéig és  sírok tőle. vagyis biztos minden igaz, amit leírnak, de lehet, hogy pont azért sikerült nem megutálnom az irodalmat az eddigi két év alatt, mert sosem mondott olyat a tanárunk, hogy az "egyensúlyhiányt fokozta a liberális romantika haladásképzetének megrendülése, illetve az ön- és nemzeti azonosságvesztés tragikus élménye". szeretem amúgy az ilyen nagy szavakat, mert intellektuálisnak érzem tőle magam, főleg, ha fel is fogom, de néha sok.

tegnap nem bírtam elaludni pedig nagyon kimerült voltam egy iszonyú kemény és iszonyú jó bikram óra után (hátrahajlítás tök mélyre sikerült másodszorra, terpeszállásban megfogadtam a tanácsot, hogy lépkedjek szét tartás közben is, és így majdnem le tudtam tenni a fejem, csak gondoltam nem húzom meg megint a combom, mert még mindig (!!!!!!!) érzem az előző meghúzást, éééés faállás is kezd stabil lenni, egyik oldalon már le is megyek guggolásba). úgyhogy írtam verset arról, hogy nem tudok verset írni. nem folytatom mert meguntam magam blöh.