#
2012. szept. 13. / lázálom (na azom nem volt)
éjjel lázam lett, és hasmenésem. az a meghatározhatatlan betegségíz már ott a számban. két-három órákra bealszom a nap folyamán, amúgy meg csak fekszem és nézem a falat, mert a fejfájástól nagyon többre nem vagyok képes. a goldberg-variációkat kezdem hallgatni, de kiborít a sok hang benne. előveszem a törifakt-problematikát, amit már borzasztóan unok, de lehet rajta rágódni. meg a pótláson is, ugye. mert holnap se megyek be. ahhaaahhh.
este petra meg felvidít a telefonban, elmeséli, milyen volt a médiatanár (mert ma volt az első angol médiaóra, és én sikeresen lemaradok róla.)
vagy megtanulok stresszkezelni, vagy lehúzhatom magam a vécén, pedig még el se kezdődött igazán semmi. most a törifaktra fogom a bizonytalanságom meg kételyeim okát, de ha ez nem lenne, akkor biztos találnék valami mást is. vagyis, remélem. úgy képzeltem, a sok nyári futás meg jóga valahogy kiegyensúlyozza a lelkem, de mintha csak arra várt volna a sors, hogy bedobjon a sulis közegbe, és nézze, ahogy három nap alatt összeomlok. (talán kicsit nagy szavak ezek, de talán mégsem. lázzal, egy félhomályos szobában már nem.) most estére azért jobban lettem, remélem, holnap már nem lesz semmi bajom.
tetoválás ötletek, a csuklóm belsejére: this too shall pass; be here; connect to the sky (madonna, future lovers). szeretnék hinni valamiben, aminek fényében minden földi frusztrációm csak egy rövid pillanat melléktermékének tűnik majd.