# 2012. szept. 3. / Ugyanaz
Szóval megvolt az évnyitó és az első nap, és hihetetlen, hogy mennyire úgy éreztem, nem telt el egy hét sem azóta, mióta utoljára benn ültem a termünkben. Ugyanazok a lapok a faliújságon, ugyanolyan a stílusa az osztályfőnöknek, igaz, hogy Petrával átültünk egymás mellé, de mintha csak ennyi változott volna. Szerettem volna azt hinni, hogy idén már nem lesz gombóc a torkomban, de hát persze volt. Ezen a héten még nem is tanulunk, szerda-csütörtök-péntek kirándulás, és holnap meg "projektnap", de ettől függetlenül ez már iskola, és nem nyár, pedig szerintem idén jelentett legkevésbé valamit számomra az a fogalom, hogy nyár. De az iskola annál több mindent takar. A villamos. Ugyanazok az emberek, minden nap. Ugyanazok a folyosók. Áh, nem tudom, nyilván fogalmam sincs, ki és mi leszek 2014 áprilisában, mikor majd elballagok, de azért valamennyire biztos fogok neki örülni is.
Rengeteg kihívás lesz ebben a tanévben, több, mint eddig összesen a két év alatt. Palotásozás Dórival a szalagavatón, a rengeteg magyaróra és kötelező, OKTV angolból, szeretnénk Szandival előre hozottan emelt érettségizni angolból (ezt akarom a leginkább valójában minden cél közül), kisérettségi év végén magyarból, és töri fakt - amiből, mint ma meg tudtam, a legkeményebb tanárt kaptuk az egész suliból. Hát, meg lehet csinálni, hogy az első két hét alatt az ember leadja a faktot és marad alapórán, most persze nem akarok így hozzáállni alapból, de nem is fogom magam szándékosan kínozni, ha töriből úgyis csak közepezni akarok, és heccből mentem faktra. Hah. Tehát, elég para lesz az egész, egész, egész maszlag, ahogy van. És azért nem ártana néha gyakorolni zongorára is majd, meg összhangzattanleckét írni, meg bikramozni, meg még legalább októberig beiktatgatni a futást is, ahogy csak tudom. Váó. Egyértelmű túlvállalás. De ez még mindig jobb, mintha semmit nem tennék, ugye? Először azt akartam írni, hogy "mintha motiválatlan lennék", de jobban belegondolva nem tudom, hogy mi motivál. Nagyon nem is akarom ezt túlgondolkodni. Majd csak megtérül mindez. Majd csak.
Most pedig azt hiszem megejtem a tanév első eszképista-alvását. Lehet, hogy pont most cseszem el az egész év bioritmusát, mert ha ma nem aludnék délután, akkor ma este 11-kor le tudnék lefeküdni, és bláááá. Oké. Mindegy. Fél órát alszom, aztán nyomtatok képeket Veszprémről, aztán megyek fodrászhoz.